Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Kis Monika: A szegény és a gyermek
pontúság, az elidegenedés felé törtetnek. Ha szembeszállunk velük, nap mint nap megújuló, ár elleni küzdelemre szántuk el magunkat, de erőkifejtésünk — ha kegyelemmel társul — kifelé ható, az énközponttól távolodó és távolító erőhatást eredményez. A személyiség így nyitottá, befogadóvá, párbeszédre alkalmassá válik. A lélek egészséges tartása: ez. — Egészségről beszélsz. De egészséges dolog-e nélkülözni, másokra támaszkodni, másoktól függeni? Mások adakozó kedvének, vagy fösvénységének a kiszolgáltatottja lenni? ... — A szegénység két jegye valóban a nélkülözés és a függés, de nem akármilyen nélkülözés, nem akármilyen függés. A materiálisán szegény nem képes teljesen gondoskodni magáról: másra van utalva. A lelki szegény pedig a javaktól való benső elszakadása által szegénnyé teszi magát: megvon magától valamit másnak a javára. A feleslegből adott alamizsna, amelyet nem „érez meg“ ajándékozója, nem lélekből fakadó adomány. Torzképe a kereszténynek, aki padlás- vagy garderobe-nagytakarítás után selejtes holmiját löki oda a szegénynek; ezzel inkább a szegény tesz neki szívességet, megszabadítva ócskaságaitól. Szent Márton püspök kettéhasította köpenyét, Árpádházi Szent Erzsébet vállán levő palástját, Prohászka püspök egyetlen télikabátját vetette le, — Assisi szentje, Ferenc pedig utolérhetetlenül gyöngéd szavakkal adta oda ruháját a szegénynek: „Ez eddig kölcsönben volt nálam, most visszaadom neked.“ Mikor az adomány által a szív megfosztja magát valamilyen földi jótól, elismeri, hogy nem mindene az övé, s miután nem is akarja, hogy az övé legyen, nem lesz már elég önmagának: a függést választotta. Az adni kívánó legalább annyira függ a szegénytől, mint az tőle, hiszen felismerte felelősségét vele szemben. „Dieu fait faire les choses“ — mondja Teilhard de Chardin: Isten csináltatja a dolgokat. Emberekből akar eszközt formálni emberek megsegítésére: a Miatyánkban kért mindennapi kenyeret emberkézből kell az ínségesnek megkapnia. S aki bezárja a szívét a másik elől, az Atya tervét hiúsítja meg. Ezért azonosítja magát Jézus minden idők szegényeivel: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül is eggyel tettetek, velem tettétek." Ez a fajta nélkülözés és függés a szeretet kapcsolatát teremti meg; ez is elidegenedés ellen ágaskodó erő. A lelki szegény azonban, mielőtt emberekhez fordulna, Istenre támaszkodik. Magára hívja, forrásoztatja a gondviselő Jóságot, nem hagyja felhasználatlanul az Atya szeretetét. Ez a magatartás egy alapvető Istenre utaltság és Istentől való függés belátását tételezi fel: elfogadását annak, hogy Isten a minden, hogy Istené minden, Isten cselekszik mindent. Ezzel helyreállhat a lélekben a Teremtő és a teremtett dolgok eredeti, meg nem rontott kapcsolata. Ami azonban adott és elfogadott volt a bűnbeesés előtti ember számára, azt a Könnyek Völgyében csak önmagával vívott küzdelem árán kaphatja meg, és tökéletesen: sohasem. A szegénység géniusza, Assisi Szent Ferenc, mindenkinél többet nyert vissza az elveszített Édenből: ezért tudta átérezni és másokkal is átéreztetni a teremtett dolgok testvériségét. Ezért volt ura-bátyja a Nap, nénje a Hold 4 49
