Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Puskely Mária: Egy érett személyiség: Avilai Szent Teréz
„Élni szerettem volna, mert éreztem, hogy nem élet az enyém, hanem küszködés a halál árnyékával: hogy nincs, aki életet tudna nekem adni, én magam pedig nem tudom megszerezni“ (ö 8). 3) A lelki-szellemi teljesség útjain Avilai Teréz pálfordulásának történetét jó! ismerjük Önéletrajza 9. fejezetéből. 40 éve felé járt, amikor egy napon a szenvedő Krisztus egy képének látványa zokogásra fakasztotta. Térdre borulva könyörgött, hogy az Úr végre változtassa meg életét. Az esemény váratlan, hatása nincs arányban a történtekkel. Hiszen a kár- melita apáca már számtalanszor láthatott szenvedő Krisztus-képet, már sokszor elmélkedett a szenvedéstörténetről. Valami másról van itt szó. Az előző évek küzdelmei, szellemi-lelki képességeinek elfojtása, az önmagával való állandó meghasonlás olyan magasfeszültséget hozott létre benne, hogy végre is a kegyelem érintése robbanásszerűen átalakította egész valóját. Teréz gondolkodásmódjának 180 fokos fordulatát ez a mondat jelzi: „Kétségbe estem saját erőm miatt, és egész bizalmamat Istenbe helyeztem“ (ö 9). Kétségtelenül eddig is hitte, hogy Isten létezik, hogy Isten mindenható. Próbálkozásai, bukásai megtanították arra, hogy képességei korlátoltak. Ebben a magasfeszültségű pillanatban bevallotta önmagának: magától nem sokra ment. Éretlen maradt, felemás torzó. E felismerés azonban nem kétségbeesést eredményezett, hanem segélykiáltást egy nálánál nagyobb hatalom felé. Teréz egyszerre ismerte fel és fogadta el a maga bűnös, magatehetetlen voltát és Isten, a Mindenható létét. Amit eddig csak értelmével tudott, hitével megvallott, azt most egész lényével megtapasztalta: Isten erősebb, mint ő, Isten hűséges, míg ő hűtlen, Isten szereti, míg ő keserű magányban vergődik. Elérkezett tehát a döntő pillanat: Teréz egyszer s mindenkorra megnyílt a Másik felé, kitárult előtte, készen arra, hogy befogadja öt. Ez a felszabadító pillanat egyszerre lendületbe hozta egész lelki-szellemi dinamizmusát. El kellett veszíteni régóta árva szívét, hogy ismét magára találjon. Új életre született. Minden fordított sorrendben következett 21 éves korában hozott értelmi döntéséhez viszonyítva. Mint amikor a szárazságtól kirepedezett talajra bőséges eső hull, és hirtelen zöldbe, virágba borul a táj... A Krisztus iránti önátadó szeretet egyensúlyt teremtett Teréz egész lényében. Ez a személyes szeretet mozgatta ezentúl akaratát, irányította értelmét, fegyelmezte képzelőtehetségét, indulatait és vezette el az egyre teljesebb belső szabadságra. A feltétlen bizalom az őt szerető, mindenható Istenben képessé tette önmaga tárgyilagos elfogadására, érzelmi biztonságot kölcsönzött neki. önmagáról, másokról, eseményekről alkotott eddigi nézetei egyszerre egészen más, objektív megvilágításba kerültek. Végső elemzésben Teréz széteső belső világában megszületett az új energiaközpont, amely belső összhangot teremtett benne, és új lendületbe hozta képességeit. E pillanattól kezdve távlatai állandóan növekedtek, motívumrendszere egyre gazdagabbá vált. Szeretettől fel44
