Szolgálat 56. (1982)
Kiteljesedés a szeretetben
KITELJESEDÉS A SZERETETBEN A személyiség kiteljesedése korunk egyik jelszava. A legkülönbözőbb szellemi áramlatok kecsegtetik evvel a modern embert; a pszichológia, az egzisztencializmus, a keleti miszticizmus egyes gurujai ezen az úton próbálják meghódítani szívét. A keresztények részéről is jelmerül a kén dés: milyen jeleletet ad erre a hit jénye? Nincs ellentét a hivő magatartás és a személyiség kiteljesedése között? A Szentírás ugyan nem ismeri a „személyiség“ elvont kategóriáját, írja Alszeghy Zoltán tanulmányában, mégis megtaláljuk benne a jogalom lényeges összetevőit. Áll ez a fejlődés, kibontakozás jogalmára is. Mivel magasabb szintre helyezi tanítását, a keresztény felfogás elvonatkoztat a pszichológiai iskolák elméleteitől. A hitben kiteljesedőnek, a „presbiternek“ vonásait főleg Pál levelei és János evangéliuma rajzolják meg. Erre világít rá Carlo M. Martini milánói érsek és biblikus szakember elmélkedése. A gyakorlatban a legégetőbb kérdés azonban az önszeretet és a felebaráti szeretet kapcsolata, összeegyeztethető-e a kettő? Nem zárják-e ki egymást szükségszerűen? Talán meglephet Kereszty Rókus felelete: „az igazi önszeretet nem akadálya, hanem feltétele a felebaráti szeretetnek“. Az összhang lehetséges, mert mindkettőnek a forrása Isten megbocsátó szeretete. A szeretettől eltelt szív a kiteljesedett személyiség gyökere, a szeretet legvégső tárháza pedig Jézusnak halálig szerető Szíve. Ettől lobbant lángra Avilai Szent Teréz, és mondott le mindarról, ami evvel összeférhetetlennek látszott. Mert a kiteljesedett, felnőtt ember éppen a szeretettől hajtva képes sok mindent elhagyni, áldozatot hozni. Avilai Teréz nemcsak végigküzdötte a kiteljesedés útját, írásaiban másokat is erre nevel. Az ő fejlődését elemzi Puskely Mária, a nagy kármelita ismert tanulmányozója, evvel is hódolva halálának 400 éves évfordulójára. A keresztény személyiség ideálja nem áll meg az egyénnél. Szükségképpen magába zárja a másik, a testvér szolgálatát. Kiváló példakép erre az 1500 éve elhunyt Szeverin, aki a mai Linz környékén működött, és tevékenysége világító oszlop volt a népvándorlás mezsgyéjén. Vecsev Lajos svájci magyar lelkész, hagiográfus állítja elénk egyéniségét a történelmi keretben. — Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy csak a rendkívüli, korszakalkotó személyiségek érhetik el a keresztény kiteljesedést. Kis Monika cikke pontosan azt emeli ki, hogy a szegények, a kicsinyek, illetve azok, akiket ez a lelkűiét tölt el, találják meg a szeretet útját, képesek helyesen választani. 3
