Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Carlo Maria Martini: A „presbiter“

is az élet közönséges erényeiben. Tehát megtartja, legalábbis lényegében, a parancsokat, de kényesebb, nehezebb helyzetekkel kerül szembe, amelyek bensejében foglyul ejtik.

Hogy jobban konkretizáljuk János igehirdetésének kiindulási pontját, úgy látom, hogy visszatükröződik az evangéliumának első részében szereplő két alakban, legalábbis bizonyos tipikus oldalaikban. Ezek: Nikodémus és a sza- mariai asszony.

Nem azokat az embereket képviselik, akiket Jézus ki akar alakítani, hanem azokat, akikkel a valóságban találkozik.

Egész röviden jelzem e tipikusnak tartott két személyiség néhány oldalát. Bizonyára jó lesz arra, hogy felismerjük: nekünk is szól a bölcsesség hirdetése, és rászorulunk erre a gnosztikus igehirdetésre.

Nikodémust illetően az elbeszélés négy elemét emelem ki: Jn 3,2: „éjnek idején“; 3,2: „Rabbi — Mester“, 3,4 „öreg“ és 3,4; 3,9: „Hogyan lehetséges ez?"

1) Kicsoda Nikodémus? Már beérkezett ember, azaz presbiter; mögötte áll bizonyos sikeres pályafutás, tehát meg kell tartania egyes külső kötelezettségeket, megőriznie bizonyos kiváltságokat, és érzi egy kissé tekintélyének, jelentőségének súlyát. Ennélfogva fél, hogy kompromittálja magát. Tehát nem mer nyíltan szembe állni Isten szavával, mert kényes helyzetben van, figyelik, látják, nézik a többiek. Ezért „éjnek idején“ megy Jézushoz. Ez tehát az első helyzet: János beszéde a presbiternek szól, aki már megtett bizonyos egyházi utat — az „egyházi“ megjelölés itt világiaknak is szól -, vagyis elérkezett bizonyos külső felelősségig, és fél, hogy kompromittálja magát. Ez a félelem megkötözi, nem hagyja meghallani Isten szavának új követelményeit.

2) Vegyük észre Nikodémus beszédében, mennyire hangoztatja az intellektuális elemeket: „Mester, Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító (didaszkalosz) vagy“ - és Jézus ironikus visszautalással 3,10-ben: „Te Izrael tanítója (didaszkalosz) vagy“, azzal dicsekszel, hogy mester vagy.

Mi a presbiter helyzete, aki már megtett egy bizonyos utat? Kísértésbe esik, hogy a misztériumot immár doktrínává zsugorítsa: „Én már tudom ezeket a dolgokat“, vagy „Akarom tudni őket, azt hiszem, megvannak a módszereim, hogy tudjam“. Helyzetem tehát már azé az emberé, aki vagy tud és ezt közölni akarja, vagy pedig tudni szeretne a rendes, hatékony tudásszerző eszközökkel. Nikodémus ebben a helyzetben van. Ez pedig az Ige titokzatos újsága iránti bezárulás helyzete.

3) Nikodémus nehézsége: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg?“ Vagyis presbiter, aki már elérkezett egy bizonyos pontra. Alapjában véve nagy félelem él benne: csak nem kezdheti elölről! Innét a sok nehézség és kényelmetlenség, mert Isten szava megkívánhatja, hogy elölről kezdjük, ez pedig megrettent.

4) Végül Nikodémus még egy jellemvonása: kevés a bizalma Isten hatalmában.

34