Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A kiteljesedés akadályai gyermek- és ifjúkorban

nek „van“ apja, de hetekig, esetleg hónapokig nem látja). Szüksége van férfi felnőttre, akit utánozhat, és szüksége van apai tilalmakra, amelyek révén megtanulja ellenőrizni saját agresszivitását és a szeretet érzelmeit. Az apa jelenléte elengedhetetlenül szükséges az első hat esztendőben, igen fontos gyermekkorban, nélkülözhető, de igen kívánatos serdülőkorban. Mindaz, amit az apa hiányáról elmondhatunk, belefér egy mondatba: az apa nélkül nevelkedett gyerek világ-ismerete szegényebb, mint azé, akinek alkalma volt az apai tapasztalatokból is tanulni. Az anya világa ugyanis szükségszerűen más, mint az apáé, és senki sem adhatja azt, amije nincs.

Jóllehet az anya szerepe fontosabb a gyermek életében, mint az apáé, kora gyermekkorban az anya elvesztése mégsem olyan veszélyes, mint az apáé. Az ok elég egyszerű: alig van rá eset, hogy egy kisgyerek teljesen anya nélküli otthonban, csak férfiak társaságában nevelkedjék; mindig akad anya-pótlék egy idősebb nővér, nagynéni, vagy akár egy alkalmazott személyében. Sokkal gyakoribb jelenség, hogy egy kisfiú kizárólagosan női társaságban nevelkedik. Mégis az anya elvesztése traumát jelent, úgyhogy a gyermeknek később nehézségei lehetnek az intim kapcsolatok terén: vagy kerüli a nőket, vagy visszaüt olyan módon, hogy „összetöri a szívét“ és otthagyja. Az ütés tulajdonképpen az öt megsebzö anyának volt szánva.

Minden változás, amely kizökkenti a gyermeket megszokott életkörnyezetéből, traumatikus hatással lehet rá. Ellenségesen reagál pl. a lakáscserére. De van két, ennél súlyosabb megpróbáltatás a kisgyermek életében: az elvált szülők okozta veszteség és új kistestvér érkezése a családba.

A pszichológusok többsége szerint nem ajánlatos, hogy a szülők csak a gyerek miatt ne váljanak el. Mert ha csupán ez az egyetlen motívum tartja őket össze, előbb-utóbb éreztetni fogják a gyermekkel, hogy ő boldogtalanságuk oka, és ezzel életre szóló bűntudatot idézhetnek elő benne. A válás viszont nyomot hagy a gyermek lelkében, hiszen valamelyik szülejét veszíti, leginkább mindkettőt. E veszteségre bánattal reagál, depresszióval — ez minden veszteségnek a természetes következménye. A szülőnek, akinél a gyermek maradt, ezt meg kell értenie, nem pedig erőszakolt jókedvet követelni. A gyermeknél azonban a bánat nem annyira verbális módon nyilvánul meg, mint inkább vegetatív reakciókban. Válás után a gyerek regresszív viselkedést tanúsít, nyűgösködik. Az ilyen hanyatlás hónapokig is eltarthat. Nem szabad ilyenkor büntetni és elmarasztalni, egyszerűen el kell ezt tűrni. Továbbá mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy a gyermek szabadon beszéljen az elvesztett szülő iránti érzelmeiről. Ez pedig korántsem könnyű feladat a jelenlévő szülőnek. Az anya pl., akit elhagyott a férje, nem szívesen hallja, ha kislánya rajongva beszél előtte apjáról. De a gyermek fejlődése szempontjából erre szükség lehet.

Kistestvér belépése a családi körbe a normális gyermekkori traumák közé tartozik. De sok tapintatra van szükség, nehogy a trauma fölöslegesen fokozódjék. A gyermek ilyenkor valóban sokat veszít eddigi előjogaiból: szüleinek

26