Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A kiteljesedés akadályai gyermek- és ifjúkorban
idejét és figyelmét meg kell osztania a kistestvérrel. Ezekre a veszteségekre úgy reagál, hogy magába vonul. A magányosság érzése azonban elviselhetetlen, ezért tennie kell valamit annak érdekében, hogy megszabaduljon tőle. Agresszív magatartást fejthet ki a „riválissal“ szemben, erős féltékenységgel párosítva. A másik elhárító módszer a regresszió: képzeletében ő a kisbaba, s olyan viselkedés-szintre süllyed vissza, amely arra kényszeríti a szülőket, hogy vele is egyenlőképp foglalkozzanak. Ha a szülők igazán szeretik gyermeküket, felismerik ezt a reakciót, és nem büntetik aránytalanul. Mégis jobban teszik, ha nem hagyják egyedül az újszülöttel, nehogy akaratlanul is kárt tegyen benne. Arra kell biztatni, hogy érezze magát nagynak, aki már tud gondoskodni magáról; tehát önérzetét kell növelni. Dicsérjék meg minden új teljesítményéért. De ne vigyék túlzásba ezt az önállósítási törekvést pl. azáltal, hogy rábízzák az újszülött, ill. kistestvér egész gondját olyannyira, hogy ez lényegesen korlátozza egyéni szabadságát. Pszichoterápiánál a neurózisok koragyermekkori traumája után kutatva gyakran megtaláljuk a testvéri rivalitás megoldatlan problémáját. Identifikáció A szülővel való azonosulás fontos szerepet játszik a gyermek biztonság- érzetének megalapozásánál. Az identifikáció által ugyanis a gyermek magáévá teszi a szülő erejét és helytállását (adekvát mivoltát), és ezáltal önmagát is ilyennek: erősnek, illetékesnek, életképesnek érzi. Az identifikáció folyamatát megkönnyíti, ha a modell vonzó személy. A gondoskodó, megértő szülő kétségtelenül jobb modell, mint a közömbös. Ha mindkét szülő jó modell, a gyermek bizonyos fokig mindkettővel azonosul. De jellemző módon a gyermek több hasonlóságot fedez fel a vele azonos nemű szülőben (ruha, hajviselet, szexuális anatómia), következésképp vele erősebben azonosul. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az identifikáció nem „minden—vagy—semmi“ folyamat, hanem a gyermek bizonyos fokig azonosul mindkét szülővel, és ahogy a szociális környezet tágul, más, családon kívülálló személyekkel is. Az identifikációnak két fontos következménye van: a szexuális identitás és a lelkiismeret alapjainak megvetése. A szexuális identitás elemeit a gyermek egész biztosan a családi környezetben sajátítja el, elsődlegesen az azonos nemű szülővel történő identifikáció útján. Ez abban nyilvánul meg, hogy magáévá teszi saját nemének értékeit, érdekkörét, viselkedésformáit. Az olyan fiúk, akik gyakran, ill. huzamosabb időn keresztül apa nélkül élnek (az apa tengerész, vagy külföldön dolgozó munkás), bizonytalanabbak szexuális identitásukban, mint az állandó apai jelenlétben nevelkedők. Persze, ez sem kizárólagos adat, hiszen vannak jól beilleszkedett férfiak és nők, akik azonos nemű szülő nélkül nevelkedtek. Ennek megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a szexuális identitás kialakulásában a kognitív elem a legfontosabb tényező, vagyis a gyermek önmeghatározása mint fiúé ill. lányé. Ez az önmeghatározás végez szűrést a játékok, tevékenység, értékek, motívumok és gondolkodásmód 27
