Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A kiteljesedés akadályai gyermek- és ifjúkorban

kap belőle. Fejlődése szempontjából négy helyzet lehetséges: (1) szülei (elsősorban anyja) közömbös vele szemben; (2) a gyermek nem kívánatos jelenség, tehát tulajdonképpen kitaszított; (3) a szülök túlságosan aggódnak érte, agyonféltik; (4) túlságosan engedékenyek, elkényeztetik.

1. Közömbös szülők. Az anyai szeretet hiánya első években végzetes lehet a gyermek érzelmi kibontakozására nézve. Erről már sokat írtak, neve is van: marazmus. A gyermek nemcsak szellemileg, lelkileg, hanem fizikailag is elsatnyul, visszafejlődik. Az anyai szeretet hiánya kikezdi a gyermek alapbizalmát, sohasem fogja teljesen adekvátnak, megfelelőnek érezni magát. Ha viszont az apa közömbös a gyermek iránt, akkor a fiúnak nem lesz meggyőző férfiideálja, a lány pedig gyanakodva fogadja a férfiak feléje irányuló szeretetét.

2. Az ellenséges érzületű szülő beszűkíti a gyermek világát. Hogy miben nyilvánul meg az ilyen ellenséges érzület, azt jól szemlélteti a következő példa: English és Pearson megemlíti egy anya esetét, aki figyelmeztette férjét, ha továbbra is ennyire szereti kislányukat, akkor ó elválik tőle. Ha az anya tanúsít a fiú irányában ilyen ellenséges érzelmeket, akkor aláaknázza a nőkhöz való későbbi viszonyát, ha az apa, akkor pedig a férfiak iránti érdekkörét szűkíti be. Itt jegyezzük meg, hogy minden szülő másként viselkedik a vele azonos nemű gyermekkel szemben és másként a másneművel szemben, vagyis az anya viszonya a fiához más, mint a lányához.

3. Túlzottan féltő szülő. Az ilyen magatartás nem ritkán elfojtott gyűlölet, ellenséges érzelmek tünete, amelyeknek egy pillanatban a tudatára ébredt a szülő, de aztán borzalommal újra mélyen elfojtotta, sót kompenzálta. Attól retteg most, hogy valami baj éri a gyermeket, ezért nem meri semmiféle kockázatnak kitenni. Csak akkor nyugodt, ha a gyermek mellette van, és nem csinál semmit. A társadalmi beilleszkedés hiányának legsúlyosabb hátterében ilyen szülői magatartást találunk.

4. Túl engedékeny szülő. Világos, hogy az a szülő, aki elkényezteti gyermekét, nem szereti ót igazi felnőtt szeretettel. Neki a gyerek játék, szórakozás. Mert ha mindent megenged neki, akkor nem segíti abban, hogy felelős felnőtt személlyé váljon, aki képes uralkodni indulatain, elviselni a frusztrációkat, és megpróbáltatásokat, amelyektől senkit sem kímél meg az élet. A gyönge apa rossz modell, hogy a fiú megtanulja az agresszív indulatok fölötti uralmat. A gyermeknek nincs alkalma ütközni az apai akarattal, következésképp elsatnyul az erkölcsi érzéke, végső soron nem fejlődik ki a felnőtt lelkiismeret.

Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű és sematikus, mint ahogyan itt vázoltuk. Az életben van egy egész sor sorsszerű esemény, amelyet nem lehet előrelátni. A szülői jelenlét szempontjából több ilyen sorsszerű helyzet adódhat. Lássunk néhányat.

Eddig inkább az anya szerepéről beszéltünk. Szólnunk kell az apa jelenlétének fontosságáról is. A kisfiúnak két oknál fogva van, szüksége a tényleges apai jelenlétre (tényleges jelenlétről beszélünk, mert nem elég, hogy a gyerek25