Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Az önszeretet és a felebaráti szeretet kapcsolata
2.— Fejtegetésünk kezdetén tudatosan elvonatkoztattunk mindattól, amit a bölcselet, a lélektan, a társadalomtudományok mondanak a személyiségről, és az általános köznapi nyelvhasználatban kibontakozó nézeteket vezettük a kinyilatkoztatás ítélőszéke elé. De csonka volna az a teológia, mely figyelmen kívül hagyná azt a sok értékes megállapítást, amivel a szellemtudományok gazdagítják emberségünk ismeretét. Legalább meggondolásunk befejezésében megjelölünk néhány irányvonalat, amelyek szerint összehasonlíthatjuk a teológia tanítását a bölcseleti embertan eredményeivel. Mindenekelőtt fel kell tüntetnünk a különbséget, amely elválasztja a krisztusi istenképmás fogalmát az általános személyiség-elméletektől. A különböző személyiség-típusok vizsgálata rendesen föltételezi, hogy a ka- rakterológiai típusok nem tudatos választásnak, hanem akaratunktól független tényezőknek, adottságoknak és ingereknek eredői. A krisztusi istenképmás viszont végső fokon a szabad elhatározástól függő életforma, amelyben a személy megítéli, fölhasználja, kirostálja önként sarjadó hajlamait. Azért a keresztény személyiség kibontakozásában nagyobb szerepe van az Ige hallgatásának, mint az irracionális, illetőleg aracionális ingereknek. A különböző tudományokban tanulmányozott személyiségtípusok a természet dinamikája révén fejlődnek ki; a krisztusi istenképmás a kegyelem adománya. Azért a keresztény személyiség kialakulásában döntő jelentősége van azoknak a tényezőknek, amelyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy Isten szabadon adott kegyelmi ajándékaiban részesüljünk, amelyek az adományok elnyerésének feltételei, mint pl. az imádság, a jócselekedetek és főként az alázatos és bizodalmas hit. A kegyelem azonban rendesen nem pótolja, módosítja, keresztezi a természet dinamikáját, hanem indítja, áthatja, fölemeli és megtermékenyíti a természetes tényezőket, hogy tulajdon valóságukon és lehetőségeiken túl mutatva, magasabb szinten, a természet számára el nem gondolható, meg nem kívánható életformát hozzanak létre. Helytelen tehát azt hinni, hogy Krisztus követésének egyéni sajátosságai vagy a természetes tényezők, vagy a kegyelem művei. A megtestesülés rendje szerint Isten fölhasználja az emberi valóságokat, hogy velük az emberi erőket meghaladó Isten-országot építse. Azért a lelki élet fejlődésének megértésére föl kell használnunk minden bölcseleti, lélektani stb. megállapítást, amelyek a személyiség kibontakozásának útját megjelölik, mint a keresztény tökéletesség fontos (bár sohasem kizárólagos) tényezőit. Kereszty Rókus AZ ÖNSZERETET ÉS A FELEBARÁTI SZERETET KAPCSOLATA I Minden kor minden embere vágyott személyisége kibontakozására. De korunk egészen különös módon az én megszállottja. A modern ember hajlamos 14
