Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A személyiség kiteljesedése
4,21-24), imádkozik, hogy Krisztus lakjék szivükben (Ef 3,17), és ösztökéli őket, hogy öltsék magukra Krisztust. Egyszerre tanítja, hogy a megigazulás (tehát a keresztségi élmény) megszabadított a bűntől, és hogy küzdenünk kell a bűn ellen (1Kor 6,9-11; Gál 5,13-25; Róm 6,1-7; 8,1-17). Mindez csak úgy lehet együtt igaz, ha keresztény személyiségünk fejlődik, bizonyos fokig már megvan, de természetétől fogva hajlik arra, hogy gyarapodjék, növekedjék, kiteljesüljön. A keresztény személyiség evolutív jellegét úgy tudjuk legjobban megérteni, ha az élő szervezethez hasonlítjuk. A magban, a csírában már ott van az élőlény, de m é g nem alakította ki végleges formáját. A csecsemő is ember, hajlamai és képességei megmutatják, milyen a kifejlett, érett emberség, amivé számtalan esemény és élmény során válnia kell. Az élő szervezet és a krisztusi személyiség között fönnálló párhuzamot Szent Pál is kifejezi, mikor arra buzdítja olvasóit, hogy növekedjenek, gyarapodjanak, érlelődjenek, haladjanak, fejlődjenek, szilárduljanak meg Krisztusban (1Tesz 3,12; 1Kor 3,20; 14,20; Fii 1,9; Ef 4,11-16; Kol 1,6-10; Zsid 5,11-20). Ezek szerint a szövegek szerint a levelek olvasói már elérték az új élet adományát, de m é g kis gyermekek, éretlenek, kiskorúak, szükségük van arra, hogy érett, meglett emberré váljanak, eljussanak a krisztusi teljességre, tökéletessé legyenek. A kezdeti és a végső állapot közötti különbség többször mint a megismerés és a hit különböző mértéke jelenik meg: az újonnan megtérők még járatlanok az igaz tanításban, még nem tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat, még nem értik meg egészen a hozzájuk intézett beszédet, amit pedig el is fogadtak. A gyarapodás azonban nem elvontan értelmi folyamat; a megismerés csak egy oldala egy sokrétű változásnak, amelyben nagy része van a megfelelő magatartás kialakulásának, mintegy a tapasztalat gyümölcseként. Az érési folyamat nem egyszer mint állhatatosság, kitartás, az elnyert életformában való megszilárdulás mutatkozik meg. Általában azt lehet mondani, hogy a kezdeti, még erőtlen hit növekszik a szeretet gazdagsága felé. Szent Pál úgy beszél tehát a krisztusi személyiségről, hogy állításai és buzdításai feltételezik ennek az életformának a kiteljesedés felé feszülő erejét, leírják a kiteljesedés folyamatának menetét, megjelölik a tényezőket, amelyek ezt a folyamatot gátolják, illetőleg előmozdítják. Ili Hasznos dolog a kinyilatkoztatott igazságokat új, a Szentírásban és a Szenthagyományban elő nem forduló gondolatformák segítségével újra gondolni, mert az ilyen kísérlet nem egyszer alkalmat ad arra, hogy az egyes hitigazságok között új összefüggésre, a hit tanításának új, mélyebb megértésére találjunk. A keresztény személyiség kibontakozásának fogalma két szempontból is segíti hitünk megértését. 1.— A tridenti zsinat hatodik ülése, 1547-ben, a megigazulásra vonatkozó katolikus tanítást fejtette ki. 16 fejezetben leírta az utat, amin a Krisztus Urunktól megváltott ember a bűnből az üdvösség felé vándorol; 33 kánon pontosan 11
