Szolgálat 56. (1982)

Halottaink - Uhl Antal (R.)

Szent Pál, akinek szemináriumába (Pécs) a trianoni határon átszökve tudott csak jönni, erősítette: MARADJ MINDIG BÖLCS, TELJES USD KÖTELESSÉGEDET! És ő eléjük állt: „Ne hagyjátok el otthonotokat, ez a ti hazátok! Ne legyetek hűtlenek, Isten országának gyermekei vagytok!" Befogadott hontalanokat, rejtett üldözötteket, támogatta hontalanná lett családja tagjait.

S az idő megérlelte kötelességteljesítésének sok szép gyümölcsét. Volt káplánjai 50 éves plébánosi jubileumára zarándokként gyűltek köréje, s köszönték meg a tőle tanult kötelességteljesítést. Az egyházmegye papsága megcsodálta állhatatosságát: nem emlékeznek arra, hogy ennyi ideig működött volna lelkipásztor egy többnyelvű (magyar, német, szerb) helyen. Hívei családjában ünnepelte meg ezüstmiséjét, aranymiséjét. 53 év felett vannak azok, akiket keresztelt, 60 felett, akiket elsőáldozásra, bérmálásra készített elő, 70 felett, akiket esketett, s községet kitevő azok száma, akiket az örökkévalóságra készített elő.

A somberéki székelyek pásztorjátékát nemrég karácsony szent estéjén a magyar televízió sugározta. Szereplői áldásért lelkipásztorukhoz tértek be. A lapokban olvasunk műfordítóról, jó szervezőről, lelkiismeretes vezetőről, akit ő indított el. Irodalmilag is működött. Ismerik magyarul megjelent „Az apostoikodás és Katolikus Akció“ és „A falu angyala" c. könyvét. Most is emlegetik a német Pfarrbote-ban és Kirchenblattban megjelent „Jockl und Gockl“, valamint „Flips und Flaps“ humoros, tanulságos párbeszédeit. Akkor nem tudták, hogy ő az írója, és sokat derültek rajta. Hagyatékában találtak 14 kéziratos művet. Köztük ezernél több verset, 4 eposzt, 6 drámát, aszketikus, történelmi és életrajzi munkát.

Kevésbeszédü, csendes ember volt. Egyszerűen, sőt szegényesen élt.

Két évvel ezelőtt írta egy levelében: „Nov. 7-én beléptem 80. életévembe, és ezt érzem is. Közelebb, Uram, hozzád! Erőim fogyatkoznak. De nem akarok nyugdíjba menni, nem tudnám elviselni a tétlenséget. Inkább így, amíg még megy.“ E sörök írója halála előtt néhány nappal felkereste a mohácsi kórházban. Ezt kérte: „Imádkozzatok, szeretnék mielőbb hazatérni az Úrhoz.“ Reméljük, vágya teljesült.

Oltártestvóre

UHL ANTAL (1902—1982)

Amikor 1974-ben aranymiséjét ünnepelte, VI. Pál pápa Villot államtitkár útján hosszú üdvözlő táviratot küldött neki. Három szóval méltatta legkiemelkedőbb jellemvonásait: fortitudo, industria, fidelitas — erőslelkűség, buzgalom és hűség.

Apja kötélverő mester volt Mohácson. A fiúnak sok szorgalomra és igyekezetre volt szüksége, hogy pappá lehessen. 1924-ben szentelték föl. Német nyelvtudását már a családból hozta magával, az iskolában lelkesen tanulta a franciát is. így — miután a pécsi egyházmegye több helyén lelkészkedett — 1931-ben kikerült Franciaországba, Lille-be, mint az ottani magyar munkások lelkésze. Sokat segített a kivándoroltaknak is. A német megszállás alatt mutatkozott meg „erőslelküsége“. A város víz, villany és gáz nélkül maradt. Megérkezett a francia hadifoglyok és sebesültek első csoportja. Ő gondoskodott róluk. A német őrszemek mellett elsétálva titkos üzeneteket hordott titkos címekre, élelmiszert a nélkülözőknek, igazolványokat olyanoknak, akiknek ez az életet jelentette. Amikor Párizsba rendelték a magyar katolikus misszió vezetőjéül, 300 hadifogoly levele lapuit tömött útitáskájában. Veszedelmes úti kíséret!

Párizsi tevékenysége is messze túlterjedt hívei lelki gondozásán. Amikor a Vichy- kormány megfosztotta állásától Sauvageot professzort, a neves nyelvtudóst, egy kitűnő francia—magyar szótár készítőjét, ő a magyar házban alkalmazta mint nyelvtanítót, így biztosítva megélhetését. Egyik főfoglalkozása a magyar zsidók mentése volt; tömegestül állította ki számukra a misszió fényképes igazolványát. Nem prozelitizmusból tette, de sokan vették föl kezéből a keresztséget is. Párizs híres érseke, Suhard bí100