Szolgálat 55. (1982)
Tanulmányok - Dobos Etelka: A szeretet civilizációja felé
Konferenciák, felszólalások Pápai megnyilatkozásokról Az elmúlt huszonöt év során, mikor a pápák Jézus, a jó Pásztor tekintetével nézték a nyájat fenyegető veszélyeket, aggódva látták, hogyan akarják kiűzni Istent az emberek gondolatvilágából, szívéből és cselekvésmódjából. Aggódva látták, hogy a mai világ gyökeres változásai közepette a csak önmagára támaszkodó ember hogyan veszíti el egyensúlyát személyiségében, a családi, társadalmi és nemzetközi életben. Aggódva látták, hogy az a civilizáció, amely a dolgokat a személy fölé helyezi, magában hordja az emberi méltóság lerombolásának szörnyű lehetőségét. A pápák nem álltak meg a diagnózisnál, hanem megjelölték az orvoslás módját is. És a különböző hangvételű útmutatásokból csodálatos egységben bontakozik ki a szív jóságának döntő szerepe a világ megmentésében és az új világ építésében. Szent Péter utódai, XII. Piustól II. János Pálig mind a szeretet hírnökei. A Tanítóhivatal szeretet-programját a Kongresszus két enciklika alapján tárgyalta. Ezek: XII. Pius 1956-ban írt „Haurietis aquas...“ (Örömmel meríttek majd vizet az Üdvözítő forrásaiból) enciklikája és II. János Pál 1980-ban megjelent „Dives in misericordia“ kezdetű körlevele az irgalmasságában gazdag Istenről. XII. Pius pápa enciklikájában felhívást intézett a katolikus hívekhez, hogy Isten és az Egyház ellenségeinek mesterkedéseivel szegezzék szembe az Isten és a felebarát szeretetének erejét. Ennek az erénynek hatékony iskolája a Jézus Szíve-tisztelet, amely tökéletesen megfelel a katolikus hit tanításának. „Itt a vallásos életnek nem valamiféle megnyilatkozási formájáról van szó, amelyet ki-ki, ahogyan neki tetszik, kevésre tarthat... A Szent Szív tisztelete az Egyházban már régen megerősödött, a Szentíráson épül fel szilárdan, a nagy- jainktól ránk hagyományozott tanítás és a szent liturgia mellette szól.“ II. János Pál pápa a Dives in misericordia enciklikában az emberi méltóság védelmében az irgalmas szeretet erejét hirdeti. Irgalmas szeretettel kell áthatnunk nemcsak a hozzánk legközelebb állókhoz fűződő kapcsolatainkat, hanem ezzel az erővel kell küzdenünk „a világ emberibbé tételéért“ is (Gaudium et Spes 40.). — VI. Pál pápa pedig „számos alkalommal kifejezte, hogy a szeretet civilizációja az a cél, amely felé minden erőfeszítésnek irányulnia kell a szociális és kulturális téren ugyanúgy, mint a gazdaság és politika területén.“ A szeretet civilizációját csak úgy építhetjük, ha az igazságosságot összekapcsoljuk az irgalmas szeretettel. Honnan vegyük az ehhez szükséges erőt? A Szentatya célzása félreérthetetlen, amikor XII. Pius enciklikájának címével válaszol a kérdésre. Nincs más mód, mint „meríteni az Üdvözítő forrásaiból“. A pápai körlevél 13. fejezetében ezt olvassuk: „Az Egyház különleges módon megvallja és tiszteli Isten irgalmát, amikor Krisztus Szívéhez fordul. Valóban, az Atya irgalmas szeretetének kinyilatkoztatása — ami az Emberfia messiási küldetésének 41
