Szolgálat 55. (1982)

Az egyház szava - Ökumenikus összejövetel Canterburyben

23). 1966-ban elődeink, VI. Pál pápa és Michael Ramsey érsek közös nyilatkozatot tettek, bejelentve szándékukat, hogy komoly dialógust kezdeményeznek a római katolikus egyház és az anglikán közösség között. Ez „nemcsak teológiai tárgyakat foglal magába, amilyenek a Szentírás, a hagyomány és a liturgia, hanem a mindkét oldalon érzett gyakorlati nehézségeket is“ (6. cikkely). Miután ez a dialógus már három nyilatkozatot eredményezett az Eukarisztiáról, a papi szolgálatról ill. papszentelésről és a tekintélyről az Egyházban, VI. Pál pápa és Donald Coggan érsek 1977-ben újabb közös nyilatkozatot adott ki. Ebben megragadták az alkalmat, hogy bátorítsanak a három jelentős kérdésről folyó párbeszéd befejezésére, úgy, hogy a bizottság következtetéseit az illetékes egyházi tekintély kiértékelhesse, mindegyik közösség saját eljárása szerint. Az anglikán-római katolikus Nemzetközi Bizottság most már befejezte a rábízott feladatot zárójelentésének közzétételével. Két közösségünk a szükséges kiértékelés útján van, mi pedig közösen köszönetét mondunk a Bizottság tagjainak odaadó, szakszerű és becsületes munkájukért ebben a hosszadalmas és igényes feladatban, amit Krisztus szeretetéért és Egyházának egységéért vállaltak.

3. A Bizottság munkájának befejezése arra kötelez bennünket, hogy megvizsgáljuk: mi legyen a következő állomása hitben és reményben haladó közös zarándokútunknak az óhajtott egység felé. Egyetértettünk abban, hogy ideje felállítani egy új nemzetközi bizottságot. Ennek feladata lesz a már megkezdett munka folytatása: Miután mindkét fél megalkotta a zárójelentésre vonatkozó ítéletét, vizsgálja meg a még hátra levő tanbeli különbségeket, amelyek elválasztanak bennünket, keresve lehető megoldásukat. Tanulmányozza mindazt, ami akadályozza közösségeink papi szolgálatának kölcsönös elismerését, és tegyen ajánlatot, milyen gyakorlati lépések válnak szükségessé akkor, amikor hitbeli egységünk alapján képesek leszünk elindítani közösségünk teljes helyre- állítását. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek az új bizottságnak a feladata nem lesz könnyű. De bátorít bennünket ráhagyatkozásunk Isten kegyelmére, és mindaz, amit korunk ökumenikus mozgalmában e kegyelem hatalmáról láttunk.

4. Miközben a teológiai tisztázásnak ez a szükséges munkája tovább folyik, kísérnie kell a világon élő római katolikusok és anglikánok buzgó igyekezetének és forró imájának, hogy növekedjenek a kölcsönös megértésben, a testvéri szeretetben és az evangéliumról tett közös tanúságban. Tehát ismét felhívást intézünk mindkét közösségünk püspökeihez, papságához és hivő népéhez minden országban, egyházmegyében és plébánián, ahol híveink egymás mellett élnek. Sürgetjük mindnyájukat: imádkozzanak ezért a munkáért, és használjanak fel minden lehető eszközt, hogy előmozdítsák, közösen elmélyítve Krisztussal való kapcsolatukat és tanúságot téve róla a világ előtt. Csak ilyen együttműködés és imádság gyógyíthatja be a múlt ellenségeskedések emlékét, és győzheti le múltbeli ellentéteinket.

5. Célunk nem szorítkozik csupán két közösségünk egyesítésére, más keresztények kizárásával, hanem inkább kiterjed Isten akaratának teljesítésére:

61