Szolgálat 55. (1982)
Az egyház szava - Nyissuk meg szívünket a párbeszédre Jézus Szívével (II. János Pál)
egész népének látható egységére. Akár jelenlegi párbeszédünkben, akár más keresztények egymás között és velünk folytatott dialógusában, ha valamiben megegyezést tudunk elérni éppen úgy, mint ha nehézségekkel találkozunk, mindezt új meg új felszólításnak tekintjük, hogy teljesen az Evangélium igazságára hagyatkozzunk. Ezért boldogok vagyunk, hogy ma megtehetjük ezt a nyilatkozatot, sok-sok keresztény hitsorsosunk örvendetes jelenlétében, akiknek egyházai és közösségei már társaink az imában és a munkában mindnyájunk egységéért. 6. Velük együtt kívánjuk szolgálni a béke, az emberi szabadság és emberméltóság ügyét, hogy Isten valóban megdicsőüljön minden teremtményében. Velük üdvözlünk Isten nevében minden jóakaraté embert, azokat, akik hisznek őbenne és azokat, akik még csak keresik. 7. Ez a szent hely Gergely pápa nagy elképzelésére emlékeztet bennünket, amikor elküldte Szent Ágostont Anglia apostolául, tele buzgósággal, hogy hirdesse az evangéliumot és pásztorkodjék a nyáj fölött. Ezen a pünkösdi vigílián újból imádságban fordulunk Jézushoz, a Jó Pásztorhoz, aki megígérte: kérni fogja az Atyát, hogy egy másik Szószólót adjon nekünk, az igazság Lelkét, hogy velünk maradjon mindörökre (vö. Jn 14,16), és vezessen el arra a teljes egységre, amelyre hív. Bízva ugyanennek a Szentléleknek a hatalmában, újra elkötelezzük magunkat az egységért végzett munka feladatára, erős hittel, megújult reménnyel és még mélyebb szeretettel. NYISSUK MEG SZÍVÜNKET A PÁRBESZÉDRE JÉZUS SZÍVÉVEL A Szentatya az „Angelus“ előtt 1982. jún. 27-én „Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott szív, irgalmazz nekünk!“ így imádkozunk Jézus szentséges Szívének litániájában. Ez a megszólítás közvetlenül arra a titokra vonatkozik, amelyről az Őrangyala imádkozásakor elmélkedünk: a Szentlélek műveként a Názáreti Szűz méhében kialakult Krisztusnak, az Örök Atya Fiának embersége. A Szentlélek műveként formálódott ebben az emberségben a Szív! A szív, Krisztus emberi szervezetének központi szerve, s ugyanakkor belső életének: gondolkodásának, akaratának, érzelmeinek valódi szimbóluma. E szív által Jézus szent embersége különleges módon „Isten temploma“ és ugyanakkor e szív által marad szüntelenül nyitott az ember és minden „emberi“ iránt: „Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk.“ Június hava különösen az isteni Szív tiszteletének van szentelve. Nemcsak egy napja, a Szent Szív liturgikus ünnepe, amely rendszerint júniusra esik, hanem minden egyes napja. Ehhez fűződik a vallásos szokás, hogy naponta elmondják, vagy eléneklik Jézus Szentséges Szívének litániáját. 62
