Szolgálat 55. (1982)
Az egyház szava - Ökumenikus összejövetel Canterburyben
amelyeket táplálunk közös zarándoklásunk következő szakaszára. Ezek a remények és tervek azonban mind meghiúsulnak, ha egységtörekvésünk nem Istennel való egységünkben gyökerezik. Hiszen Jézus azt mondta: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki“ (Jn 14,20-21). Istennek ez a szeretete a Szentiéleknek, az igazság és egység Lelkének a személyében áradt ki ránk. Nyíljunk meg ennek a hatalmas szeretetnek, amikor imádkozunk, hogy igazságot szólva szeretetben, mindnyájan minden módon felnövekedjünk őbeléje, a Főbe, a mi Urunk Jézus Krisztusba (vö. Ef 4,15). Bárcsak a megkezdett párbeszéd elvezetne bennünket a hitben és szeretetben való egység teljes helyreállásának napjáig! 8. Szenvedésének előestéjén Jézus ezt mondotta tanítványainak: „Ha szerettek, megtartjátok parancsaimat“ (Jn 14,15). Úgy éreztük, össze kel! ma jönnünk itt, engedelmeskedve a nagy parancsnak: a szeretet parancsának. Kívánjuk ezt teljességében magunkévá tenni, mindenestül szerinte élni, és megtapasztalni e parancs erejét, a Mester szavai szerint: „Majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad“ (Jn 14,16-17). A szeretet az igazság által növekedik, az igazság pedig a szeretet által kerül közel az emberhez. Megemlékezve erről, imával fordulok az Úrhoz: Ó Krisztus, bárcsak mindaz, ami a mai találkozón történik, az igazság Leikéből születne, és a szeretet tenné termékennyé! íme itt áll előttünk a múlt és a jövő! íme, előttünk annyi szívnek vágya! Te, aki a történelem Ura és az emberi szívek Ura vagy, légy velünk! Krisztus Jézus, Istennek örök Fia, légy velünk! Amen. A közös nyilatkozat 1. Canterbury Krisztusnak szentelt székesegyházában a pápa és Canterbury érseke találkozott pünkösd vigíliáján, hogy hálát adjanak Istennek a közösségeink kiengesztelődésének munkájában tapasztalható haladásért. Más keresztény egyházak és közösségek vezetőivel együtt meghallgattuk az Úr igéjét; együttesen emlékeztünk ugyanegy keresztségünkre és megújítottuk az akkor tett ígéreteket; együttesen elismertük azok tanúságtételét, akik hitüktől indíttatva még életük értékes ajándékát is odaadták mások szolgálatában, régen és a mai időkben. 2. Krisztusba való közös belekeresztelkedésünk köteléke arra indította elődeinket, hogy komoly párbeszédet kezdeményezzenek egyházaink között, az Evangéliumon és a régi közös hagyományon alapuló párbeszédet, amelynek célja az az egység, amiért Krisztus imádkozott Atyjához: „hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél" (Jn 17, 60
