Szolgálat 55. (1982)

Az egyház szava - Ökumenikus összejövetel Canterburyben

házba. így keresztségi fogadalmunk megújítása záloga lesz annak, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a közreműködésre a Szentlélek kegyelmével. Ó és csakis ő vezethet el minket addig a napig, amikor együtt valljuk meg majd teljes hitünket.

4. Bizalommal intézhetjük egységért kérő imánkat ma a Szentlélekhez, mert Krisztus ígérete értelmében a Tanácsadó Lélek mindörökre velünk marad (vö. Jn 14,16). Bizalommal engedte meg magának Fisher érsek, hogy látogatást tegyen XXIII. János pápánál a II. Vatikáni Zsinat idején, és jött el Ramsey és Coggan érsek VI. Pál pápához. Nem kisebb bizalommal feleltem én a Szentlélek ösztönzésére, hogy együtt legyek ma veletek Canterburyben.

5. Kedves anglikán közösségbe tartozó fivéreim és nővéreim, „akiket szeretek és akik után vágyakozom“ (vö. Fii 4,1), milyen boldog is vagyok, hogy ma közvetlenül szólhatok hozzátok ebben a nagyszerű székesegyházban! Maga az épület ékesszőló tanúja mind közös örökségünk hosszú éveinek, mind pedig a rákövetkező megoszlás szomorú éveinek. Ez alatt a tető alatt szenvedett vértanúságot Becket Szent Tamás. Emlékezünk itt Ágostonra, Dunstanre, Anzelm- re és mindazokra a szerzetesekre is, akik olyan szorgosan szolgáltak ebben a templomban. A régi festett üvegablakok itt fölöttünk újra elbeszélik az üdvösségtörténet nagy eseményeit. És megadtuk itt tiszteletünket annak az evangéliumkéziratnak, amelyet 1300 évvel ezelőtt küldtek Rómából Canterburybe. Felbátorítva annyi hivő tanúságától, akik a századokon át megvallották Jézus Krisztusba vetett hitüket, gyakran életük árán is — és ezt az áldozatot ma is megkívánják nem kevés embertől, amint a meglátogatandó új kápolna emlékeztet —, hozzátok fordulok ezen a szent helyen, mindnyájatokhoz, keresztény hitsorso- saim, különösen pedig az angol egyház tagjaihoz és az anglikán közösségnek az egész világon élő tagjaihoz: fogadjátok el az elkötelezést, amelyet Runcie érsek és én előttetek ma megújítunk. Kötelezzük magunkat, hogy imádkozunk és dolgozunk a kiengesztelődésért és az egyházi egységért, Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szíve szándéka serint.

6. Először látogatja meg most egy pápa Canterburyt. Szeretettel jövök hozzátok, — Péter szeretetével, akinek azt mondotta az Úr: „Imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet“ (Lk 22,32). Gergely szeretetével is jövök hozzátok, aki elküldte ide Szent Ágostont, hogy pásztorként gondoskodjék az Úr nyájáról (vö. 1Pét 5,2). Mint az evangélium minden szolgájának tennie kell, én is ismétlem ma a Mester szavait: „Én úgy vagyok közietek, mint aki szolgál“ (Lk 22,27). Magammal hozom nektek, szeretett anglikán fivéreim és nővéreim, mindazok reményeit és vágyait, imáit és jóakaratát, akik Róma egyházával egységben élnek; erről az egyházról mondották a legrégibb időktől, hogy „elöljár a szeretetben" (Antióchiai Ignác levele a rómaiakhoz).

7. Néhány pillanat múlva Runcie érsek velem együtt felolvas egy közös nyilatkozatot. Ebben elismerjük a lépéseket, amelyeket már megtettünk az egység ösvényén, tudtul adjuk a terveket, amelyeket indítványozunk és a reményeket,

59