Szolgálat 55. (1982)

Az egyház szava - Ökumenikus összejövetel Canterburyben

Nagy Gergely pápa küldöttét, hogy szavára Anglia fiai és leányai higgyenek Krisztusban.

Kedves testvéreim, valamennyien különösen érzékennyé váltunk Krisztus főpapi imájának e szavai iránt. Korunk egyháza különösképpen részt vesz Krisztusnak az egységért mondott imájában, és keresi az egység útjait, engedelmes- kedve az Úr szavaiban szóló Léleknek. Kívánunk engedelmeskedni, főleg ma, ezen a történelmi jelentőségű napon, amelyre századok és nemzedékek vártak. Kívánunk engedelmeskedni annak, akit Krisztus az Igazság Lelkének nevez.

2. Tavaly pünkösd ünnepén katolikusok és anglikánok ortodoxokkal és protestánsokkal együtt emlékeztek meg — Rómában éppúgy, mint Konstantinápolyban — az első konstantinápolyi zsinatról, megvallották a Szentíélekbe, Urunkba és Éltetőnkbe vetett hitüket. Pünkösd nagy ünnepének vigíliáján most ismét összegyűltünk imádkozva, hogy könyörögjünk mennyei Atyánkhoz: árassza ki újra egyházára a Szentlelket, Krisztus Lelkét. Mert ez az Egyház, amelyről a Zsinat hitvallásával valljuk, hogy elsődlegesen a Szentlélek műve: „Hiszünk egy szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.“

A mai evangéliumi szakaszok különösen a Szentlélek, a Jézus által tanítványaira lehívott Lélek ajándékának két oldalára hívták fel a figyelmet: ő az igazság Lelke és az egység Lelke. Az első pünkösdön a Szentlélek alászállt a tanítványok kis csapatára, hogy megerősítse őket az igazságban: Isten üdvözíti a világot, Fiának halála és feltámadása által, — és hogy egyesítse őket Krisztus egyetlen Testében, az Egyházban. Ezért tudjuk, hogy amikor imádkozunk, „hogy legyenek mindnyájan egy", amint Jézus és Atyja egyek, akkor ez pontosan arra való, hogy „a világ higgyen“, és e hit által üdvözüljön (vö. Jn 17,21). Mert a mi hitünk semmi más nem lehet, mint Pünkösd hite, az a hit, amelyben az igazság Lelke az apostolokat megerősítette. Hisszük, hogy a feltámadott Úrnak hatalma van megmenteni bennünket a bűntől és a sötétség hatalmaitól. Hisszük azt is, hogy hivatásunk: „egy test, egy lélek lehessünk Krisztusban" (III. kánon).

3. Néhány pillanat múlva együtt fogjuk megújítani keresztségi fogadalmunkat. Anglikánoknak és katolikusoknak ezt a közős szertartását úgy kívánjuk végbevinni, mint világos bizonyságtételt a keresztség egyetlen szentségéről, amely Krisztussal egyesített bennünket. Ugyanakkor alázattal vesszük figyelembe, hogy az Egyház hite, amire hivatkozunk, magán viseli szakadásunk jegyeit. Együtt mondunk újra ellene a bűnnek, hogy világossá tegyük: hisszük, hogy Jézus Krisztus legyőzte a Sátán hatalmát „a világ“ fölött (Jn 14,17). Újra tanúskodunk szándékunkról, hogy elfordulunk minden gonosztól és Isten felé fordulunk, aki minden jónak szerzője és minden szentnek forrása. És amikor újra megváltjuk hitünket a háromegy Istenben, Atyában, Fiúban és Szentlélekben, nagy reménységünkre van Jézus ígérete: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek" (Jn 14,26). Krisztus ígérete bizalmat önt belénk, hogy ugyanennek a Szemléteknek hatalma meggyógyítja a megoszlásokat, amelyek az első pünkösd napja óta a századok során bekerültek az Egy58