Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Egy mai lelki mester: Francois Varillon SJ

kálist és a horizontálist. Az előbb idézett munkájában írja: „Mert meg kell változtatni az életet. De azért nem kell lemondani arról, hogy Istenről beszéljünk. A lehető legjobban megváltoztatni az életet. A lehető legkevésbé rosszul beszélni Istenről.“

Istenről szóló írásaiban vezérmotívumként térnek vissza ezek a gondolatok: Isten személyes lény, Isten szeretet. A szeretet nem Isten egyik attribútuma. Mert azt mondhatjuk, hogy Isten nagy, Isten mindenható, Isten végtelen; de a szeretet nem ezek között a jelzők között helyezkedik el; nem Isten jelzője, hanem magának Istennek a léte. Istent tehát helyettesíteni kell a Szeretet szóval. Maga a Szeretet végtelen, mindenható, transzcendens. Ez a Szeretet teremtett bennünket szabadnak, és tiszteletben tartja szabadságunkat. A Szeretet-lsten a saját életében való részesedésre hívott meg bennünket Jézus Krisztusban. Ezt a Szeretetet árasztjuk szét a világba szeretettel szolgálva embertestvéreinket. Ez a hitünk kvintesszenciája.

Az élet és a meghalás művészete

P. Varillon a forrásunkként használt interjúban többször hangoztatja, hogy a kereszténység az élet és egyszerre a meghalás művészete. Az ó „életművészetében“ első helyet foglalt el a barátság, az igazi, mélyen átélt barátság, amelyet nem pusztán „apostolkodási" eszköznek tekintett. Mestereiről, ill. barátairól (főleg rendtársak, de papok, világi férfiak és nők is) már említést tettünk. Megélte pl. azt, hogy a nők milyen kiváló munkatársak lehetnek, néhánnyal valóban barátian együttműködött, de ugyanakkor tudatában volt annak, hogy a pap (szerzetes) és a nő (szerzetesnő) közötti mély barátság feltételei ritkán valósulnak meg. Tudatában volt a veszélyeknek is. — Láttuk azt is, hogy „életművészete“ egyik fő problémája volt a kultúra (irodalom, zene) helyes értékelése és a keresztény, szerzetesi lemondással való összeegyeztetése. Azt mondhatnánk, ez a harmónia egyedülállóan sikerült neki.

Mi ennek a titka? Lelki életének forrása — a Fénelon által sugallt misztika égisze alatt — Isten szeretetének, e szeretet ingyenességének megélése. Varillon nemcsak szép előadásokat tartott és könyveket írt Istenről, hanem egész lelki életét az Isten kimondhatatlan irgalmas szeretetének titka hatotta át. Ez volt számára az öröm és a szenvedés forrása. Az örömé, amely a mások felé való megnyílás révén kitárulás a Szeretetnek. Claudel nyomán megértette, hogy ki kell tárni az ajtót az isteni Vendégnek, ez pedig a nárcizmustól, mindenfajta önzéstől és becsukódástói való megszabadulást jelenti. Isten maga az Anti- Nárcisszus, a másik felé való nyitottság (a Személyek szeretet-kapcsolata), az ingyenes önajándékozás. Ugyanez tárul fel Jézus Krisztus életében is, aki az út az Atyához. A nekünk adott Lélek (kegyelem) révén leszünk képesek arra, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten szeret. „Márpedig nem szerethetek anélkül, hogy meg ne haljak önmagámnak. Ez evidensnek tűnik nekem, a mindennapi tapasztalat megerősíti: nem lehetek másoké, ha önmagámnak élek.“ A „húsvéti út“ be van írva minden keresztény létébe. Végeredményben az ember egész

51