Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Egy mai lelki mester: Francois Varillon SJ

francia fordításban), illetve az „új teológiát" képviselő munkákat közreadó „Théologie" sorozat. A fiatal teológusok H. de Lubac „Katolicizmus" c. munkájának távlatában tájékozódnak, megismerkednek a domonkos Congar és Chenu írásaival, Maritain „Teljes humanizmus“-ával, Monchanin abbé egzisztencializmusával, általában a modern gondolkodással, irodalommal, művészettel...

Varillont 1937. jun. 24-én szentelik pappá. Ezután még egy évig teológiát tanul. 1938-ban hagyja el Fouviére-t. Filozófiát kell tanítania a mongréi kollégiumban. De hamarosan behívják katonának. Leszerelése után, a német megszállás idején részt vesz az ellenállásban. Kapcsolatba kerül az „Esprit" folyóirat körével (E. Mounier, J. Lacroix); továbbá P. Fessard-ral és P. Chaillet-vel, akik itt délen indítják el a „Témoignage chrétien“-t és folytatják a szellemi harcot a nácizmus ellen. 1944 szeptemberében előadásokat tart a rádióban.

De közben már 1940/41-ben Mongréban elvégezte az ún. harmadik próbaévet, a „szeretet iskolá“-ját, amely amolyan második noviciátus a jezsuitáknál a tanulmányi évek lezárása után. Ünnepélyes utolsó fogadalmait 1945. febr. 2-án tette le a lyoni Katolikus Egyetemisták Házában. Közben ugyanis az egyetemisták lelkésze lett. Aztán kinevezték a Francia Katolikus Ifjúság Szövetsége (ACJF) helyettes országos főlelkészének. Később pedig maga alapította meg a Keresztény Vállalatvezetők és Káderek Mozgalmát. Lyon és Párizs között oszlott meg tevékenysége; de végeredményben az egész francia katolikus értelmiségre kihatott munkássága: konferenciák, lelkigyakorlatok, írói tevékenység. Számtalan lelkigyakorlatot tartott papoknak is. De most már nem időben követjük pályáját, hanem lelki tanítását mutatjuk be.

Varíllon egyénisége és lelki tanítása

írásai alapján a következő főbb jellemvonásait, illetve vezéreszméit emelhetjük ki:

1) Eljárásmódjának következetessége. — Tevékenységének tengelyében a következő lényeges (az ő kifejezésével: „l’essentiel de l’essen- tiel“) hittétel áll: Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen. Vagy másképp kifejezve, az emberi tapasztalatból kiindulva: az ember képes úgy szeretni, ahogy Isten szeret, vagyis tiszta szeretetből. (E ponton főleg Fénelon volt a mestere.) Ezt a meggyőződését (Daniéra emlékeztető) paradoxonnak tűnő állításával fejezte ki a legplasztikusabban egyik pokolról szóló konferenciájában: „Ha megtörténne, hogy a keresztény tanítás valamelyik pontjának semmi kapcsolata sincs a szeretettel, vagy ellentmond a szeretetnek, vagy nem a szeretet feltétele vagy következménye, akkor azt jogosan elvethetnénk."

2) Krisztus-központúság. — P. Varillon elfogadja a költő Saint- John Perse e meghatározását: „a költő feladata az ember misztériumának elmélyítése"; de ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez csak Isten misztériumából kiindulva valósulhat meg. Az ember és Isten misztériumát pedig csak Jézus Krisztus fényében mélyíthetjük el, aki tökéletes Isten és tökéletes ember. Krisztus — Isten, aki azért lett emberré, hogy az ember Isten legyen — Isten szentsége

48