Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Hasonlít a mennyek országa...

bánást nevezik „Big Bang“-nek, „Nagy Robbanásának. Ez az elképzelhetetlenül nagy tűzgolyó tüzes gázfelhők millióit dobta ki az űrbe, ezekből alakultak később a tejútrendszerek. Ezek egyike az a tejútrendszer is, amelynek a mi napunk és naprendszerünk is része. A „Nagy Robbanásától kezdve a tejútrendszerek roppant sebességgel távolodnak a robbanás helyétől és így egymástól is, ami azt jelenti, hogy a világegyetem egyre tágul. Becslések szerint mintegy 100 millió tejútrendszer van a világmindenségben, és minden tejútrendszerben kb.100 milliárd a mi napunkhoz hasonló csillagok száma. A mi tejútrendszerünk kb. 100 ezer fényév átmérőjű, és a legközelebbi tejútrendszer 2 millió fényévre van a miénktől. A „Nagy Robbanás“ elméletével a természettudósok olyan közel jutottak a teremtés titkához, amennyire csak lehetséges. Preston Cloud, a University of Minnesota geológiai tanszékének vezetője, a Harvard egyetem és a University of California előadója írja: „Az, hogy honnan származott a neutrontömeg [amely felrobbant...], olyan kérdés, amely túlszárnyalja a természettudományok határait. Ez már az első okok kérdése, amely a metafizika és teológia területére tartozik... A ,Nagy Robbanás', ahogyan azt néha nevezik, [...] talán isteni tett. Nincs mód arra, hogy ezt megtudjuk.“

Ha a világ keletkezésének, ennek az „isteni tettnek" az arányai szédítőek, még inkább elkápráztatja az elmét az az isteni valóság, amelyre ez utal. Mert a hit szeme ezen a robbanáson túl is lát, és felismeri, hogy az időben történő robbanás egy időn kívüli, örök „Nagy Robbanás" függvénye, hogy az első, az Ősrobbanás Istenben történt, s hogy ez az első tűz a szeretet robbanása az önmagát egyetlen Szóban kimondó Atya s maga e Szó: a Fiú között, a kettőjük közötti szeretet kozmikus vihara — „Te a Fiam vagy, a mai napon nemzettelek“ (Zsolt 2,7) —, amelyben a szeretetkapcsolat maga is isteni Személy, a Szentlélek. Talán ezért is szeretett Isten tűz formájában megjelenni szolgáinak, amikor szeretetét akarta megmutatni nekik: Ábrahámnak a szövetség megkötésekor (Tér 15,17), Mózesnek a csipkebokorban (Kiv 3,2), vagy a választott nép élén vándorlásuk során a pusztában (Kiv 13,21-22). A Sinai hegy csúcsán is tűzként jelent meg az Úr: „Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán" (Kiv 24,17).

Isten sohasem volt egyedül. Isten nem jeges magány, hanem a szeretet tüzében izzó közösség, a három isteni Személy családja. Sőt, ez a közösség sohasem korlátozódott csupán az isteni Személyekre: Isten gondolatában ott volt mindöröktől fogva minden ember, Isten barátjainak nagy családja: Isten Krisztusban „kiválasztott bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte, telve szeretettel" (Ef 1,4). Mi, értelmes és szeretni tudó lények voltunk Isten teremtő művének legfőbb célja. Isten szereti minden művét, és minden teremtmény valamiképp tükrözi Isten tökéletességét, erejét, nagyságát, és így puszta létével hirdeti Isten dicséretét. Teremtő művének végső célja mégis a hívására szabadon, szeretettel válaszolni képes lény, az ember volt. Isten legkisebb szolgáját is jobban szereti, mint a csillagok millióit. Mert bármilyen szépek legyenek is egy színmű díszletei, amíg az előadás meg

2

17