Szolgálat 54. (1982)
Eszmék és események - A Tábor hegyén (Őry Miklós)
egyházközségének, a filippieknek írja: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Szolgai alakot öltött, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.“ Jézus élete teológiájának ez a kvintesszenciája; a Jézus-misztérium, a mysterium paschale összefoglalása. Kiüresedés, kenózis, megalázódás, a rabszolgasorsig és a gonosztevők haláláig. Ezért Isten is fölmagasztalta őt, minden mást fölülmúló nevet adott neki. A kenózis és glória Jézus életének állandó kísérői. Tegnap a Golgotán jártunk, holnap a názáreti Annunciata templomban fogjuk bemutatni az allelujás húsvéti misét. Ismeretlen falucskában leszáll egy egyszerű szűz méhébe, — de arkangyal hozza az isteni üzenetet. Betlehemi barlangistállóban születik, de angyali kar énekel bölcsődalt felette. A Jordánnál a bűnösökkel egy sorba áll: megkeresztel kedik a bűnbánat keresztségével, de a folyóból kiszállva föltárul az ég, és az Atya szózata hallatszik: ez az én kedvelt fiam, őt hallgassátok. A szenvedés napjaiban a végsőkig kiüresíti magát, bitófán fejezi be életét, de harmadnap dicsőségesen föltárnád. Péter, János, Jakab némán lépked mellette. Majd csak a Lélek erejében fogják megérteni ezt az isteni teológiát. Most sem tudják, miért éppen őket hívta meg az Úr a Táborra, hogy vele együtt imádkozzanak. A Getszemáni kertben megint ők lesznek a társai, amikor az agóniáját vívja az Isten akaratával... Kétezer év után is nehezen érti szívünk ezt a teológiát. + Már föl is értünk a csúcsra. Akkor bizonyára csak bokrokkal, olajfákkal borított hegytető volt. Most modern bazilika fogad. Az elmélyült kontempláció- ban lelassult a léptem. Későn érkeztem. Bécsi vezetőnk már befejezte magyarázatát. Helyette olasz tolmácsunk, Maestro Peppino mutatta meg nekem a templomot és a mellette lévő középkori ferences kolostor romjait. A templom mögött jól látható már Názáret. Itt meg a két barlang, amelyben a hagyomány szerint Ábrahám és később Illés próféta beszélgetett az Istennel. Peppino talián hévvel magyarázza nekem a főoltár mozaikjait: „Nézze atya, hogy ragyog Jézus arca! Meg a ruhája! Nézze, ott a lángoló Mózes meg a tüzes Illés! Jézussal beszélgetnek: a Törvény meg a Próféták.“ Letérdelek. Jézus is azért jött a Tábor hegyére, hogy imádkozzék. Újra bent vagyok a kontemplációban. A sarokban fekszenek az apostolok, elnyomta őket az álom. Aligha a testi fáradtság, hiszen azt az egy órás hegyi utat a vándorapostolok meg sem érezték. A lelkűk volt nehéz: Jézus egy hete mondogatta nekik, hogy Jeruzsálemben sokat kel! szenvednie, sőt meg is fog halni. Aki őt akarja követni, annak is föl kell vennie keresztjét mindennap. Szíve-lelke annyira telítve ezekkel a gondolatokkal, hogy most még a megjelenő Mózessel és Illéssel is erről beszélgetnek. Az apostolok egy darabig hallgatják, de a kereszt árnyéka nagyon ránehezedik a lelkűkre. Elalusznak. Csodás látomás riasztja föl őket az álomból: a színében elváltozott, megdicsőült Jézus áll előttük. Arca sugárzott, mint a nap, ruhája pedig olyan tündöklőén fehér lett (írja Péter tolmácsa, Márk), hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehérebbé tenni. Péter felugrik: „Mester, jó nekünk itt! 76
