Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - „Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!“ (Nemeshegyi Péter)

Ezek az esetek mutatják, mennyire hathatós az emberi kérés és ima az üdvösség rendjében. Ezért szoktuk kérni mások, főképp szentéletű emberek imáit, és ezért igaz az, hogy a világ üdvösségének előmozdítására minden lázas tevékenységnél fontosabb a bízó, kitartó, mélységes hitből fakadó ima.

Semmi okunk sincs arra, hogy a szenteknek ezt az imáját csak földi életükre korlátozzuk. Máriával az élükön élnek ók most is Krisztusban és Krisztussal, és szeretetük, amellyel e földön Isten jóságának és Krisztus kegyelmének eszközeivé váltak, nem alszik ki, hanem tovább él és működik. Most is megadja nekik Isten túláradó jósága és Krisztus kegyelme a képességet, hogy „jóság-okozók“ legyenek. Ha Kis Szent Teréz joggal mondhatta: „Azzal töltöm majd időmet a mennyországban, hogy jót tegyek a földön“, mennyivel inkább áll ez Máriára, a Jézus által mindnyájunknak adott édesanyára!

Arra természetesen ügyelnünk kell, hogy Máriának ezt a szerepét gondolatban el ne válasszuk forrásától, az Atyaisten jóságos szeretetétől és Krisztus kegyelmétől. Sajnos néha a „közvetítőnek“ téves fogalmával élnek az emberek, így például Jézusnak az Atyaisten és az emberek közötti közvetítő szerepét egyesek úgy fogták fel, mintha az Atyaisten kegyetlen, bosszúálló úr lenne, akinek kemény szívét az irgalmas Jézusnak kellett kereszthalálával meglágyítania, hogy végre megbocsásson az embereknek. Az ilyen felfogás merőben ellenkezik a szentírás tanításával, amely szerint Jézus halála az Atyaisten végtelen szeretetének a kifejezője (vö. Jn 3,16; Róm 5,8 stb.). A tökéletes szeretet tüzével szívében a kereszten meghaló Jézus az Atya szeretetének „szentségi“ megnyilvánulása. A szerető Atya ösztönzi a Szentlélek által Jézust arra, hogy értünk éljen és haljon meg, és hogy értünk imádkozva álljon most is az Atyaisten színe előtt (Zsid 7,25). Hasonlóképpen teljesen téves volna Mária irgalmas közbenjáró szerepének kiemelése végett Jézust szigorú bíróként feltüntetni, akihez nem merünk folyamodni, és jóindulatát mintegy Mária „protekciója“ által kellene megszereznünk. Igaz, Jézus az utolsó ítélet bírája, de olyan bíró, aki mindig „szelíd és alázatos szívű“, és kitárt karral hívja magához mindazokat, akik elfáradtak és terheket hordoznak, hogy könnyítsen rajtuk (Mt 11, 28-29). Csak az nem jön hozzá, akinek végképpen nem kell a szeretet. Mint a kánai menyegzőn, sőt még inkább, mint akkor, Jézus örömmel hallja és gyü- mölcsözteti Mária imáját, amelyet az ő kegyelme fakaszt Mária szívében, mint ahogy örömmel hallgatja és gyümölcsözteti a mi gyarló imánkat is. így lesz Mária, így leszünk mindnyájan egymás számára a Szentháromság jóvoltából az isteni jóság közvetítői.

Ebben leli örömét Mária, ebben leljük örömünket mi is. Mert jónak lenni, jót tenni: jó. Ilyen világot teremtett és üdvözít Istenünk, minden jóság forrása.

Nemeshegyi Péter

74