Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - Nemzetközi pneumatológiai kongresszus Rómában (Sz. B.)

házainak. — Témája: „A Szentlélek az egyház életében.“ Ezt több témakörben dolgozták föl: Az I. konstantinápolyi zsinat pneumatológiája, a Szentlélekről szóló tanítás Kelet és Nyugat hagyományában, a biblikus pneumatológia szempontjai, a Szentlélek az egyház mai tapasztalatában. — Neves szakemberek tartottak előadásokat: pl. Dr. J. D. Zizioulas (ortodox) (I. Szóig. 26. sz.), G. Khodr libanoni érsek, C. M. Martini SJ biblikus, Milánó érseke, M. Thurian (Taizé), Ch. Petri (Párizs), R. Schnackenburg (Würzburg). Délutánonként munkacsoportokban vitatták meg a témákat, és e csoportokon belül is elhangzottak kisebb beszámolók.

A megnyitó előadást Y. Congar domonkos teológus tartotta. Emlékeztetett arra, hogy a II. vatikáni zsinat során az Egységtitkárság minden kedden összejövetelt tartott ortodox, anglikán és protestáns zsinati megfigyelőkkel, akik gyakran kifogásolták, hogy a zsinati szövegtervezetekből hiányzik a Szentlélekre vonatkozó tanítás. A zsinati atyák megszívlelték ezt a kritikát. VI. Pál pápa később örömmel jelezte, hogy a végleges zsinati szövegekben 238 alkalommal történik említés a Szentlélekről. De vajon elég-e ez? — kérdi Congar. Elégsé- ges-e, hogy többször megemlítik a Szentlelket? Szerinte nem. Ez még nem pneumatológia. Ahogy egy protestáns szerző megjegyezte: ez csak annyi, mint ha egy süteményt behintünk porcukorral.

Congar ezután röviden áttekintette a katolikus pneumatológiát a zsinatig. Kissé részletesebben vázolta a II. Vatikáni zsinatnak a Szentlélekre vonatkozó tanítását. Majd a karizmatikus megújulás jelentőségére mutatott rá, amely az utolsó két évtizedben a katolikusok között futótűzként terjedt el. Congar szerint ez nem valami múló divat. Hasonlít azokhoz a mozgalmakhoz, amelyek a protestáns körökben a 19. században és a 20. sz. elején kibontakoztak. Mi most karizmatikus megújulásról beszélünk, amely - néhány túlzástól eltekintve - az egyházban, az egyházon belül helyezkedik el; nem vonja kétségbe régi intézményeit, inkább új lélekkel akarja megtölteni őket.

P. Congar ezután a 381-ben megtartott I. konstantinápolyi zsinatról szólt, amelyen csak Kelet püspökei vettek részt. Azáltal lett ökumenikus, általános a szó teológiai értelmében, hogy Nyugat is elfogadta. Valójában a Szentlélekre vonatkozó tanítását már Nyugat is vallotta. Ezt a tanítást, ahogy VI. Pál pápa 1973-ban kijelentette, ki kell fejteni, ki kell egészíteni. (Katolikus részről többek között éppen P. Congar jelentkezett újabb kutatások eredményeivel. Figyelmét különösen is az I. konstantinápolyi hitvallás értelmezésére irányította: a Szent- háromság harmadik Személyének eredését világította meg, felsorakoztatva a keleti és nyugati hagyomány ide vonatkozó tanítását.)

Tudjuk, hogy az ún. konstantinápolyi hitvallásba később, valószínűleg az 589-es toledói zsinaton került bele a „Filioque“ hittétel, tehát hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. A Római Misszáléba 1014-be vezette be Vili. Benedek. A„Filioque“ volt az ortodox és a katolikus egyház közötti vita egyik fő pontja évszázadokon át. Az ortodoxok mindig az egyesülés feltételeként kívánták a „Filioque" eltörlését. A ferrarai-firenzei zsinaton ez volt az egyetlen

69