Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - „Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!“ (Nemeshegyi Péter)

feltételük. Conger alapos elemzés után kimutatja, hogy a keleti és a nyugati Szentháromság-teológia ugyan egymástól eltérően közelíti meg a titkot, de mindegyik összefüggő megfogalmazásban. Egyik sem tökéletes. A keleti jobban, helyesebben kifejezi az Atya „monarchiáját“ (t. i. azt, hogy az Atya az abszolút Forrás a személyek eredésénél), és ezt elhomályosítja a „Filioque“ formula. A keletiek viszont nem érzékeltetik a Szentlélek és az Ige (Fiú) örök és üdv-ökonómiai viszonyát. Mindenesetre Congar szerint a két megközelítés — bár egyik sem tökéletes — egymással összeegyeztethető. Keletnek és Nyugatnak el kellene tehát ismernie ezt a konvergenciát, és elfogadni a mély egység mellett a komplementaritást, vagyis azt, hogy a különböző megközelítések kiegészítik egymást. Congar a fizikus Bohr elvét szeretné alkalmazni a teológia egyes kérdéseire: „Egy igaz állítás ellentéte hamis állítás. De egy mély igazság ellentéte lehet maga is mély igazság.“

Congar ezek után ezt a kényes kérdést vetette fel: vajon az ortodoxok és katolikusok közötti mély szakadás orvoslására — még ha ez a latinok között egy kis szakadást is okozna — nem kellene-e elhagyni a „Filioque“ formulát a Credoból? Persze továbbra is megtartva annak helyes tanítását. Egyébként 810-ben III. Leó is mellőzte a „Filioque" beiktatását, megőrizve a tanítást.

A kongresszus záróülésén maga a Szentatya is részt vett. Beszédében mindenekelőtt hangsúlyozta a kongresszus ökumenikus jellegét. Reményét fejezte ki, hogy Szentlélek, „az egyház egységének kiindulóelve“ továbbra is fejleszti az egységet közöttünk. „A keresztények egysége nem olyan esemény, amit az emberi értelem előre láthat; csak mint Krisztus Lelkének adományát remélhetjük.“ „Rá kell tehát magunkat bízni a Szentlélek titokzatos vezetésére.“

Kiemelte még a Szentlélek szerepét az egyház életében, a teológiai kutatás szükségességét: „A hitnek nincs mit félnie a teológiai kutató munkától; ellenkezőleg, megkívánja — föltéve, hogy a kutatáshoz megkívánt szabatossággal történik, és a hit szellemében, ami nélkül nem lehetséges nevéhez méltó teológia.“ Továbbá a Szentlélek működését: „Mindenütt megtaláltátok, ámulattal, az öröm dinamizmusát, aminek forrása a Szentlélek, s missziós lelkesedése átjárja az időt és a teret, hogy Isten új népét építse, és eszkatológikus teljességére vezesse.“

Sz. B.

„SZÉP SZŰZ MÁRIA, KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK!“

„Ékes virágszál, hozzád esdeklünk...“ Egyike ez annak a számtalan éneknek és imának, amellyel keresztény népünk évszázadok óta kéri bizalommal Mária anyai közbenjárását. „A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta, és így nem tévedhet meg hitében" (LG 12). Ez a Szentlélektől vezetett csalhatatlan „hitérzék“ (sensus fidei) nyilvánul meg az egész világ katolikus és görögkeleti híveiben, amikor nem apad el ajkukon Mária dicsérete és a Máriá70