Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

Jézusban valószínűleg egyikük sem hisz, bár a gyerekkori képből még maradt valami. Kihez és mihez imádkozik otthon a lány, és miért mennek mindketten néhanapján templomba, nem lehet kibogozni írásukból. Valóban Istenben hisznek, vagy csak ösztönös támaszt keresnek valamiben? Nem találtunk elég támpontot, hogy milyen Isten-képük van — ha egyáltalán van valamilyen.

4 % (6 diák) alkotja az ötödik kategóriát: nem hisznek Istenben. Van aki kurtán-furcsán odavetette: „Mit jelent nekem Isten? — Egyáltalában semmit. Istennek semmi szerepe sincs nálam." (Fiú, I. o.) Van, aki hosszabban írt, megadva az indítékot: „Mert hit nélkül is örömöm telik az életben“ — mondja az egyik. „Mert nem tudom kézzelfoghatóan bebizonyítani.“ „Mert csak azt fogadom el, ami tudományosan megmagyarázható.“ „Mert életem irányítását magam akarom kezembe venni.“ Mindezt eléggé összefoglalja egyik érettségi előtt álló fiú:

„Mit jelent? A szó nem helyes. — Abban a meggyőződésben élek, hogy Isten vagy hasonló nem létezik. Négy—öt évvel ezelőtt nem így gondolkoztam. Még pap is akartam lenni. De véleményem megváltozott. Miért? Napról napra látom, mennyire belegabalyodnak az emberek ebbe a .valamibe'. Mennyire törekszenek minden erővel az égbe jutni. Kétségtelen, van néhány kivétel. De az emberek nagyrésze mégis ilyen. Tetteiért és cselekedeteiért Istent teszi felelőssé. Már nem mondhatja többé: ,ezt egyedül én csináltam, senki sem segített.' Szememben az ilyenek szegények, önbizalom! Életemet e nélkül a .mítosz' nélkül próbálom kormányozni. Ha őszinte akarok lenni, akkor elmondhatom, hogy eddig sikerült. Ez az egyik oka, hogy miért nem hiszek Istenben. A többiről: nyomor, éhség, ínség, háború és mit tudom én még mi más, s hogy mindezt Isten nézi, ezekről az okokról nem kívánok beszélni; undorít. (Ha az Isten az embert az ő képére és hasonlatosságára teremtette, milyen lénynek kell akkor neki lennie? Félelmetesnek, gondolom.) Isten semmit sem jelent nekem."

Isten-kép a visszájáról? Az abszolút szabadság vágya és illúziója? Ugyanakkor a nyomor, a háború felelősségének Istenre hárítása? — Mindenesetre ismét előkerül, hogy az Isten- és ember-kép szorosan összefügg. A pusztán fellegekben trónoló Isten képe nem kielégítő, még kevésbé a szenvedés problémájával szembekerülő fiatalnak. Minden embernek személyesen kell kiépítenie és fejlesztenie Isten-képét. De ebben életbe, húsba-vérbe vágó szerep jut környezetünknek. A fiatalok esetében: a felnőttek és a magát hívőnek valló közösség hitének. A felnövekvő nemzedék számára a felnőttektől ténylegesen megélt (nem pusztán szóban hirdetett) Isten-kép alkotja annak első próbakövét, hogy maguk is közelebb jussanak a végtelen, teremtő és minket határtalanul és halálig szerető Istenhez.

Hogy mekkora felelősség terhel minket felnőtteket, azt főként azoknak a fiataloknak feleleteiből mérhetjük fel, akiktől a mai ifjúság véleményét kérdeztük Istenről.

„Mit jelent Isten a mai fiataloknak? — Kb. tíz éve, gondolom, egyértelműen világosnak tűnt, hogy Isten nem létezik többé a fiatalok számára. De ha ma beszélget valaki a fiatalokkal, biztosan észreveszi, hogy visszatérnek az Istenhez. Ennek az oka valószínűleg abban rejlik, hogy tartós csalódás mutatkozik a fiataloknál Ideáljaikat illetően. Régebben szinte minden fiatalnak volt példaképe vagy ideálja, akit a csillagok fölé emelt. S mije van ma? Semmije. Csak néhány ütődött alak vagy hasonló, Inkább nevetséges karikatúra-típus, nem pedig példakép. S ezért próbál a fiatalság hinni va42