Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

lamiben. Talán nem a régi Isten ez, nem az Egyház Istene; azt hiszem, inkább egy barát vagy bajtárs, akiben az ember kétséges óráiban megbízhat. Mert tulajdonképpen mindegy, hogy miben hisz az ember, a lényeg az, hogy hisz valamiben, mert így lesz — gondolom — kiegyensúlyozottabb, és talán éppen ez a kiegyensúlyozottság, ez a boldogság bennünk az Isten. Gyakran elvetették vagy félreállították a fiatalok ezeket az értékeket, de a mai szomorú és magányos világban kell, hogy legyen valami, amiben az ember hihet, egyébként azonnal golyót röpíthet a fejébe." (Fiú, V. o.)

A kifejezésmód robbanékony, impulzív; Isten-képe sem kiforrott. De jóné- hány válasz egyetért vele abban, hogy a mai fiatalság nagy százalékban meg- csömörlött; többen viszont nem hiszik, hogy emiatt vallásosabb lenne, mint azelőtt.

»Túlságosan jól megy a fiatalok sorsa, majdnem minden anyagi jó birtokába jutnak, s ezért látszólag boldogok. Evvel önmagukat csapják be, mert a materializmussal nem lesz boldoggá az ember... A fiatalságot felsőbb körök manipulálják, hogy a rosszat testesítse meg .. . jogokat adnak neki, és nem támasztanak vele szemben igényeket. .. A fiatalságnak sürgősen szüksége van Istenre, mert vagy sohasem hitt, vagy pedig elvesztette hitét, mivel ebből semmi anyagi eredményt nem látott." (Fiú, V. o.)

»A mai fiatalság fel sem tudja mérni, milyen jól is megy a sora, és hogy ezt kinek köszönheti. Legtöbbször a szülők pénzelik neki ezt a jólétet, úgy, hogy a fiatalember végül nem is ismeri el, hogy mégis csak kell lennie egy felsőbb lénynek, akinek hálával tartozik. Hogy az ember jó időkben csak magára gondol, igenis ez az oka, hogy a mai fiatalság nem hisz Istenben." (Fiú, V. o.)

A szülők nyomásától szabadulni akarnak, de ugyanakkor elvárják tőlük, hogy példát adjanak nekik. Tudatában vannak azonban annak is, hogy magatartásukra roppant hatással van a saját ifjúsági csoportjaikban kialakult felfogás. Főleg ha ez konkrét megnyilvánulásokhoz is vezet.

Hogy mekkora szerepe van kollégáiknak, és hogy nem mindenkin lett úrrá a csömör, hanem maguk is képesek megújulni, arra érdekes példa városunk 1982-es ifjúsági keresztútja. Pár év óta a húsvét előtti héten össze szokott jönni az esperesi kerület fiatalsága, hogy a város szélén fekvő művészi keresztutat végigjárja, átelmélkedje. Az idén elhatározták, hogy ezt „hautnah“ (bőrre menő) formában szeretnék megvalósítani. Ne legyen pusztán magasztos ima, hanem mindennapjukba, életükbe vágó valóság. Isten-képük sokkal jobban megkívánja ezt a közvetlen helyzetekkel való kapcsolatot, mint a már távolabbra nézni tudó felnőtteké. - Többszöri megbeszélés után úgy döntöttek, hogy a keresztút hozza kapcsolatba Krisztus szenvedését a mai fiatalok kálváriájával. A szövegeket az egyes csoportok állították össze ifjúsági lelkészeik közreműködésével. Csak öt állomást terveztek. A meghatározott időben kb. 200-an gyűltek össze. Váilukra vettek egy gyalulatlan fából összeácsolt nagyméretű keresztet, s a város utcáin vonultak az első állomáshoz, a tartományi börtönhöz. A börtön előtt a békére való elkötelezettségről elmélkedtek; egyik — szerintük jogtalanul bezárt — kollégájuk esetéről és egy guatemalai fiatal katolikus lány elhurcolásáról, meggyilkolásáról. A második állomást játékszalon előtt tartották: fiatalságunk hányszor silányul haszonélvezeti és kizsákmányolási tárggyá; hol találunk embereket, akik a fiatalokat önmagukért fogadják el? Imával és énekkel könyörögtek, hogy a fiatal keresztények ilyenekké váljanak. — Mozi közelében volt a

43