Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

utóbbi időben van nehézségem evvel a fogalommal. Istent nem tudom megmagyarázni, mégis hiszek benne, és görcsösen próbálom ezt a hitet megőrizni. Meggyőződésem, hogy ha valami módon rosszabbul menne a sorsom, akkor erősebb lenne a meggyőződésem, jobban hinnék benne. Mindig így volt. Mikor rosszul ment a sorsom és szükség volt valakire, akkor tudtam Istenbe kapaszkodni. Egyszerűen erőt nyertem. Remélem, hogy egyszer akkor is Istenhez találok, ha jól megy a sorsom.“

önállósulásuk, személyes állásfoglalásuk sokszor keserves útján szemrehányással illetik a „templomba járókat“, hogy csak szokásból mennek, hogy „a szentség látszatát“ akarják csak kelteni. így lesz az egyház „akadály az Isten felé vezető úton“, mivel „legtöbben azért mennek csak templomba, hogy mutogassák magukat, hogy mások lássák, milyen jók.“ — Könnyű lenne „megfelelni“ ezekre a vádakra. De célravezetőbb, ha ehelyett felvetjük a kérdést magunknak: a mi felnőtt életünk mennyire sugározza a kinyilatkoztatott Isten-képet. Az önfeláldozó, krisztusi szeretet, a megtestesülés örömhíre, a Lélek sugallatára való figyelmesség... felcsillan-e magatartásunkban? Ha nem, akkor hiába vádoljuk a fiatalokat, hogy nem akarnak semmit, mi mások voltunk stb. Ők koruknál fogva radikálisabbak, mint mi. Csak a kereszténység radikális átélésével nyithatjuk meg szívüket. így számíthatunk arra, hogy Isten-képük kifejezettebben is a Fiát hozzánk küldő és Lelkét kiárasztó Atya képéhez ér el.

„Mit jelent Isten a fiataloknak? — Úgy hiszem, a mai fiatalok keveset gondolnak Istenre. Élik a mindennapot anélkül, hogy gondolnának arra: létezik egy Teremtő, akivel időnként kapcsolatba kell lépni. Csak akkor fordulnak Istenhez, amikor nehéz döntésekkel és problémákkal találják magukat szembe. Gyakran ezt veszem észre magamnál is. Jóllehet akkor is beszélek Istennel, amikor nagy öröm ér. A fiatalok keresik az utat, és gyakran azt utasítják el, amit a felnőttek gyakorolnak. Ha pl. ezek csak hagyományból mennek vasárnap misére, akkor ezt a fiatalok elvetik (hála Istennek), mivel nemcsak vasárnap 9—10-ig kell kereszténynek lenni, hanem az egész életben.“ (Érettségiző lány.)

A Babintői említett kategóriák mellett még két felelettípust találtunk fiataljaink írásaiban. 17 (11 %) választ nem tudtunk pontosan besorolni, ezért a „meghatározhatatlan“ csoportba osztottuk. Ide tartozik 8 válasz, amelyikben semmi sincs („Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztam“ Fiú, l.o.), vagy legföljebb pár ecsetvonás van a fiatalok Isten-képére vonatkozóan: hogy „van aki hisz, van aki nem hisz, és egyeseknél nem tűnik ki az állásfoglalásuk.“ Ilyen feleletből nem állapíthatjuk meg az illető személyes felfogását. — A másik kilenc ugyan beszél erről, de a kép ködös marad. Nem tűnik ki, hogy tulajdonképpen miben is hisz írója.

„Mit jelent nekem Isten? Soha nem gondoltam erre, így most semmi lényeges sem jut eszembe. Templomba is igen ritkán megyek. Falum templomában Isten hosszú szakállal van lefestve, arcvonásai szigort, de irgalmat is tükröznek. Gyerekkoromban bizonyos félelmet éreztem ez előtt a kép előtt. Most már tudom, hogy csak szimbólum. A kérdésre: ,mit jelent*, tulajdonképpen csak akkor felelhetnék, ha valami formában el tudnám képzelni. Valamiben hiszek, de hogy ez Isten-e?" (Érettségiző fiú.)

„Az elemiben a hitoktatónö beszélt arról, hogy Isten jót tett az emberekkel. A vakoknak visszaadta a látást, — ennek ellenére nem hiszek benne. Néhányan olyan esetben gondolnak Istenre, amit maguk nem képesek megoldani. Van egy kitömött állatkám, én ilyenkor ebbe kapaszkodom. — Nem mindig járok templomba, mert otthon is imádkozhatom Istenhez.“ (Lány, l.o.)

41