Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

a válaszát a harmadik kategóriába is bele lehet sorolni. Személyes, egyéni hang cseng ki csaknem mindegyik válaszból.

„Mit jelent Isten a fiataloknak? — Hogy erre a kérdésre megfelelhessek, tisztában kell lennem azzal, mit kell, hogy nekem jelentsen az Isten (a kereszténység szemszögéből). Egészen személyesen számomra Isten vigasz és remény. Például ha valami nem sikerül az iskolában, azt mondom magamnak: végezd olyan jól az iskolát, ahogy tudod, biztosan következik egyszer valami szebb (még a halál után is). De Isten többet jelent nekem, mint puszta vigaszt és reményt. Amikor megélem Istent (akár a szentmisén, akár egyéb közösségben), mint örömöt tapasztalom meg. Legerősebben a gyónásban tudatosul, mit jelent nekem Isten; ezen nem a közönséges gyónást értem, hanem a beszélgetés formájában történő gyónást: olyan barát ő, akivel még a rossz megtörténte után is újra kibékülhetek. Számos fiatal úgy felel a kérdésre: ,mit is jelent nekem az Isten', hogy Isten már úgy sem tud neki semmit sem adni. Ezeknek én azt válaszolnám: Isten nagyon sokat képes nekem adni, pl. örömöt a beszélgetésben, örömöt a munkámban, valami jobbnak a reményét, mint az itteni bolond életét. . . röviden: ő olyan barát, aki egész életeden keresztül nem hagy el. Isten erőt ad ahhoz is, hogy higgyek egy jobb életben. Pl. amikor bevetem magam a békéért, a lefegyverkezésért, atomerő nélküli államokért... De téves lenne azt hinni, hogy a hit csak öröm. Még is kell küzdeni evvel a hittel, el kell mélyülni, s nem lehet csak félvállról venni. Az utóbbira azok adják a legjobb példát, akik csak a szükség órájában keresik Istent, és ilyenkor csodát várnak: ha pedig elmarad, azt mondják, hogy Isten nem létezik.“ (Szakiskolás fiú érettségi előtt.)

„Mit Jelent Isten? Valami mindig emlékeztet: örüljetek mindenkor az Úrban! Mert a nekünk ajándékozott képesség folytán szabad remélnünk. Az emberekkel magát egyenlővé tevő Isten egyenlővé teszi az embereket egymás között. Az istentörvényű összefüggésben (theonomen Kontext) álló ember tudja, hogy életének sikere nem a történelembe vésett igazolások kényszerében áll, hanem pozitív indifferenciára tárul föl. A szenvedés is pozitív értéket nyer, és nem egyenlő önmagunk elvesztésével. A keresztény nem tekinti úgy az életet, mint időre szabott, problémádon helyzetet, hanem mint feladatot, felelősséget, döntést, célok és meggyőződések választását. Személyes léte: önmagát alakító szabadság és a folytonos önalakítás vissza nem térő története, és ennek következtében szakadatlan személlyé válás. A kereszténynek el kell magát köteleznie a szegényekért, és ezáltal láthatóvá tenni Isten irgalmas és megváltást teremtő szeretetét.“ (Érettségiző lány.)

Az igazi, keresztény Isten-képpel felmerül tehát a másik kép, az ember képe is életünkben. Isten már nem menekülés, nem önkielégülés vagy rejtett önkeresés, hanem felnyit, elkötelez a másik, a szegény, az igazságtalanságot szenvedő szolgálatára. A megtestesülés titka vertikális és horizontális síkon új fényt vet életünkre, az egész emberiség életére. „Jézusban példaképet kaptam" — írja egyik lány. Néhányan pedig kiemelik, hogy vezetőt találnak benne az erkölcsi életre, nála tanulták meg a szenvedés elviselését.

Diákjaink katolikusok, sőt hitoktatásra is járnak az iskola keretén belül. Ausztriában 15 éves kortól a fiatal, minden megokolás nélkül és szülői beleegyezéstől függetlenül, a tanév első két hetében kijelentheti, ha nem akar hittanórára járni. Megkérdezetteink a hittan mellett döntöttek. Ezért meglepőnek tűnhet, hogy pusztán 27-nél (18 %) jut kifejezésre a kinyilatkoztatás Isten-képe. Érdekes azonban, hogy Babin hasonló eredményre jutott. Okát részben abban látja, hogy a serdülők éppen fejlődésük miatt saját helyzetüket, személyiségük kifejlődését keresik a világban; így még Istenhez is mindenekelőtt ezen az úton

39