Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus Istene

biztosabban rátaláljon az igazságra, maga az Igazság, Isten, Isten Fia, emberi természetet vett fel, megőrizve isteni természetét, ö lett a hit szerzője és egyszersmind támasza: az Istenember, emberi természete által az Istenhez vezető ú t lett az ember számára, ó ugyanis az Isten és az emberek közvetítője: az ember Jézus Krisztus.“ (Szent Ágoston, De Civ. Dei, XI, 2)

B) De ezek után lássuk a második mozzanatot: hogyan csatlakozik az ember Isten atyaságához, hogyan vallja meg Jézus Krisztus Istenét?

A kinyilatkoztatás értelme és célja: hirdetni „az élet Igéjét", „az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk“, hogy „ti is közösségben legyetek velünk; a mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal" (1Jn 1,2-3). A hit aktusa formálisan abban áll, hogy csatlakozunk Isten atyaságához, amely Jézus Krisztusban jelent meg, vagyis hisszük, hogy Krisztus az Isten Fia, és így örök életünk lesz (Jn 20,31). így leszünk fiák a Fiúban: Krisztust elfogadjuk testvérünknek az Atya kezéből, és ezzel belépünk a fogadott fiúság kegyelmébe. A hit tehát az Üdvözítőnkbe vetett bizalommal kezdődik; de ez magával vonja a megtérést, a lelki halált, vagyis azt, hogy elfogadjuk sorsunk megváltozását; ekkor az Egyházban hallott Krisztus szavához csatlakozva új életre születünk.

1) Az Üdvözítő Krisztus. — Mindazok, akik befogadják a megtestesült Igét, hatalmat kapnak, hogy Isten gyermekeivé legyenek (Jn 1,12). A világba jövő világosságot és életet nem fogadja be a sötétség, a hazugság és a gonosz (bűn). Az ember első kötelessége, hogy higgyen az Atya ajándékában, kitáruljon neki. Higgyen abban, hogy Isten szereti teremtményét bűnös állapotában is: Fiát adja érte. „Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk“ (1Jn 3,16). „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne“ (Un 4,16). Akkor ismerjük el ezt a szeretetet, amikor elismerjük Krisztust mint Üdvözítőt és Urat. „így benne hinni annyi, mint megérteni, hogy egyedülálló és kivételes lény, közvetítő az Isten és az emberek között, hogy Isten neki adott át minden hatalmat az égben és a földön: ítélni, megismertetni Istent, hirdetni az igazságot, megbocsátani a bűnöket, kiárasztani a Szentlelket. Ez annyi, mint megérteni, hogy ő az élet és a halál Ura, hogy ő adja az örök életet, hogy ő maga a Feltámadás és az Élet. Hinni, hogy ő az Isten Fia mindenek előtt annyi, mint tudni, hogy ő Isten szeretettje, hogy Isten minden teremtményt az ő kezébe helyezett, hogy az Atya mindazokat gyermekeivé fogadja, akik Krisztusa üdvösségére hagyatkoznak.“ (J. Moingt SJ)

2) Lelki halál. — Az előbb vázolt aktushoz természetesen a hit kegyelmére (világosságra és erőre) van szükségünk. Ezt Krisztus Lelke adja meg. De az Üdvözítőre való hagyatkozás azt is magában foglalja, hogy belépünk „húsvéti misztériumába“: a szenvedésen és a halálon át jutunk el a feltámadásra. Az embert a bűn állapotában a test kívánsága (az élvezetek) és a „világi hatalom“ (gőg, függetlenség és bírvágy) megakadályozzák abban, hogy az ismeretlenre hagyatkozzék, hogy megtegye a „hit ugrását“, amely egész életét

18