Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus Istene
atyai tervét, majd abban felismerni a „megértés“ által Krisztus isteni születésének misztériumát, amelyben a hit részesít bennünket. Hogyan történik ez a kettős mozzanat? A) Isten atyaságának kinyilatkoztatását röviden így írhatjuk le. (Részletesebben lásd J. Guillet „Isten“ cikkét a Biblikus Teológiai Szótárban.) Ha hittel és engedelmességgel hallgatjuk, amit Isten a Bibliában önmagáról mond, akkor feltárul előttünk Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének titka. „Isten nem egyformán beszél magáról az ó- és az újszövetségben, akkor, amikor prófétái és akkor, amikor Fia által szól hozzánk (Zsid 1,1 k). Az ÓSz és ÚSz közötti különbség minden másnál jobban megmutatkozik itt, és ezt okvetlenül tekintetbe kell vennünk, mert .Istent soha senki sem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő jelentette csak ki (Jn 1,18). Amennyire vissza kell utasítanunk az ÓSz .bosszúálló' és az ÚSz ,jó‘ Istenének eretnek szembeállítását, éppen annyira fenn kell tartanunk, hogy egyedül Jézus Krisztus tárja fel előttünk a két Szövetség egyetlen Istenének titkát" (BTSz 617). Isten véglegesen Jézus Krisztus halálában nyilatkoztatja ki önmagát. „Ö tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért; hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?“ (Róm 8,32; vö. 5,8.) Amikor az Atya saját Fiát odajándékozta, már semmit sem tart meg magának, csak adhat. Benne, a Fiúban van a bűnök bocsánata (Csel 5,31), „benne van szabad utunk az Atyához“ (Ef 2,18); „Krisztus Isten misztériuma" (Kol 1,17; 2,2). „Ez az örök élet, hogy ... megismerjék az egyedül igaz Istent és akit küldött, Jézus Krisztust“ (Jn 17,3). Ezért mondja Szent Ágoston: „Non est aliud Dei mysterium, nisi Christus Jesus“. „Aki engem látott, látta az Atyát“ (Jn 14,9). „Jézus Krisztus Istene az ő Atyja. Amikor Jézus hozzá beszél, a gyermek meghittségével és lendületével teszi ezt: Abba! De egyben Istene is Ő, mert az Atya, aki istenségét nem kapta, hanem önmagában birtokolja, egészen átadja azt öröktől fogva nemzett Fiának és a kettőjüket egyesítő Szenti éleknek. Jézus így kinyi l atkoztatja nekünk az Atya és az Isten azonosságát, Isten misztériumának és a Szentháromság misztériumának azonosságát. Pál háromszor ismétli azt a formulát, amely ennek a kinyilatkoztatásnak a kifejezője: .Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja' (Róm 15,6; 2Kor 11,31; Ef 1,3). Krisztus azon a módon nyilatkoztatja ki nekünk az isteni Szentháromságot, amely — ha szabad így mondani — egyedül hozzáférhető számunkra; az az út ez, amelyre Isten eleve rendelt bennünket akkor, amikor a maga képmására teremtett: a fiúi függés útja." (BTSz 628). Az Isten atyasága — Isten „atya-mivolta" — tehát a keresztény kinyilatkoztatás sajátossága. Igaz, az emberiség vallási tudatában, pl. bizonyos pogány mítoszokban is, megtalálható az Isten „atyaságának“ bizonyos nyoma. De éppen mivel az „Atyaság" Isten teljes és egyetlen kinyilatkoztatása, ezekben az elképzelésekben (bármilyen durvák legyenek is: istenek isteneket nemzenek vagy istenek embereket nemzenek...) az isteni archetípus nyomait láthatjuk, hiszen az ember valóban Isten képmására teremtett lény. A bűn miatt persze eltorzult az Istenről alkotott kép (Róm 1,23), ezért a kinyilatkoztatás morális szükségszerűség volt, hogy az ember felismerje az igaz Isten arcát. „Hogy az ember 2 17
