Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus Istene

Jézus hálaadása kettős, ahogy J. Guillet SJ magyarázza:

.Egyazon lendülettel ad hálát azért, hogy egyedül az Atyához tartozik, hogy csak ö látja, csak Vele osztja meg egyedülálló módon intimitását és birtokolja azt teljesen; ugyanakkor pedig hálát ad azért, hogy általa ismerik meg a kicsik (szegények) ennek a megközelíthetetlen bensőségnek kimeríthetetlen gazdagságát. (...) Mivel ő az egyetlen Fiú, mivel mindig abból a forrásból él, ahonnan minden gazdagság fakad, az isteni nagylelkűség minden megnyilvánulása az egyetlen szeretet elé állítja, amelynek gyümölcse. Mivel ő a Fiú, aki egész létét az Atyától kapja, mivel tökéletesen megéli a teremtmény teljes függését és gyökeres kifosztottságát, öröme amiatt, hogy az Atya szeretetét kapja, a szegényekkel való érintkezésekor fakad fel belőle, akik — mivel semmijük sincs — csak kaphatnak. így hálaadása egyszerre, elválaszthatatlanul, a teremtmény és a Teremtő hálaadása, a szegényé és a Fiúé: azé, aki semmivel sem rendelkezik, és azé, aki valóban mindent visszaadhat az Atyának, mindazt, amit Tőle kap.*

A Fiú így nyilatkoztatja ki az Atyát a szegényeknek, akik aztán benne, vele együtt hálát adhatnak az Atyának mint fiák: „Mivel pedig fiák vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atya!“ (Gál 4,6; vő. Róm 8,16)

Jézus hálaadása az Eukarisztiában, főpapi imájában és főleg szenvedésében és kereszthalálában teljesedik be, amikor végleg kinyilatkoztatja az Atya irántunk való szeretetét és istenfiúi mivoltát. Megdicsőülése a kereszt titkának kifejezése lesz. Amikor eljön „órája“, amikor szeretetének végső tanújelét adja (Jn 15,13), amikor minden beteljesedik a végletekig menő engedelmességben (Jn 19,30), akkor a Fiú teljesen visszaadja önmagát az Atyának, akitől mindent kapott, és ebben a szerető önátadásban kiárad a Lélek: nyilvánvaló lesz, hogy az Atya és a Fiú szeretetcsókja a Lélek. Eddig is a Lélek helyezte öt fiúi állapotába, Ö adta „személyiségét“, Benne kapott és adott vissza mindent az Atyának. Benne élt Fiúként, kereste az Atya tetszését; most Benne lesz engedelmes egészen a kereszthalálig (Fii 2,6-8). Az örök Lélek által átadja magát szeplőtelen áldozatul Istennek (Zsid 9,14). és a Szentlélek majd véglegesen kinyilatkoztatja az Egyháznak Jézus életének és küldetésének mély értelmét, vele együtt pedig Isten teljes misztériumát, — azt, hogy Isten Szeretet (1Jn 4,8.16), és hogy valamennyien az Atya gyermekei lehetünk a Fiúban (Róm 8,14-17). III.

III. Flak a Fiúban

Jézus Krisztus úgy mutatkozik meg az embereknek, mint aki kinyilatkoztatja Istent igazságban és egyszersmind akit Isten kinyilatkoztat (Mt 11,27). Az a kapcsolat pedig, amely Jézust Istenhez fűzi, az az ontológiai kapcsolat, amely kettőjüket egyesíti, Istennek az emberekre vonatkozó üdvösségtervén belül tárul fel: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket! Benne választott ki a világ teremtése előtt. (...) Szeretetből arra rendelt, hogy (...) Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk...“ (Ef 1,3-5) „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak, és azok is vagyunk...“ (1Jn 3,1). Hinni Jézus Krisztus Istenében tehát ezt jelenti: csatlakozni Isten atyaságához kettős irány szerint: először szívvel és akarattal elfogadni Isten ránk vonatkozó

16