Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus Istene
Szabó Ferenc SJ JÉZUS KRISZTUS ISTENE „Istent csak Jézus Krisztus által ismerjük meg, sőt önmagunkat is csak Jézus Krisztus által ismerjük meg. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük meg. Jézus Krisztuson kívül nem tudjuk sem azt, hogy mi életünk és mi halálunk, sem azt, hogy kicsoda Isten és ki vagyunk mi magunk. így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, semmit sem ismerünk, és csak sötétséget és zűrzavart látunk Isten természetében és a saját természetünkben“ (Pascal, Pensées, 729). Pascal óta a vallásos gondolkodás gyakran szembehelyezte „Jézus Krisztus Istenét“ a „filozófusok és a tudósok Istenéivel. Sokan helytelenül értelmezték a tudós és misztikus gondolkodót, és eltúlozták ezt a szembeállítást. Amikor Pascal egy bizonyos racionalizmussal (a „more geometrico" gondolkodó ésszel) szemben az „érzékeny szívet“ előtérbe helyezi és a metafizikai érvek elégtelenségéről beszél, egyrészt azt akarja hangsúlyozni, hogy az „ész“ érvei a „szív“ belső tanúságtétele és egy bizonyos intuíció hiányában elégtelenek, másrészt — helyesen — arra akar rámutatni, hogy az Isten élő megismerése „más rendből“ való, a szeretet rendjéből, mert a Szentírás Istene Szeretet. Ábrahám, Izsák, Jákob és Jézus Krisztus Istene, akit nekünk a Biblia kinyilatkoztat, megszabadít minket minden bálványimádástól, — megóv attól, hogy az élő Istent összekeverjük egy dologgal vagy a magunk alkotta fogalmakkal. I. I. „Ó a láthatatlan Isten képmása“ (Kol 1,15) Az őskeresztény reflexió Krisztusban, az élő Isten Fiában (Mt 16,16) ismerte fel Isten misztériumát. Amikor a Messiás küldetését megértette és azonosította személyével, felismerte, hogy Kinek a Fia, tehát hogy egyedülálló viszony fűzi az Atyaistenhez. .Az ösegyház nemcsak Jézus személyét és sorsát értelmezi a ,Fiú‘ és az .Isten Fia' címek révén, hanem magukat ezeket a címeket is új módon értelmezi Jézus élete, halála és feltámadása fényében. Jézus konkrét története és sorsa így Isten természetének és cselekvésének magyarázatává vált. Jézus konkrét történetét és sorsát úgy értelmezték, mint magának Istennek a történetét és életét. (...) Isten eszméjének a Kereszt és a Feltámadás szerinti keresztény értelmezése krízishez, sőt forradalomhoz vezet az Isten-értelmezésben. Isten hatalmát az erőtlenségben nyilatkoztatja ki; mindenhatósága egyben minden-szenvedés; örökkévalósága, amely az időn uralkodik, nem merev változhatatlanság, hanem mozgás, élet, szeretet, amely közli magát azzal, ami tőle különböző ... Isten istensége nem más, mint szabadsága a szeretetben. Istennel nem úgy találkozunk, hogy elvonatkoztatunk mindattól, ami konkrét és meghatározott, hanem teljesen konkréten a Názáreti Jézus történetében és sorsában. Maga a Szentírás levonta ebből a következtetést, és Jézus Krisztust nemcsak Isten Fiaként, hanem Istenként jelölte meg“ (W. Kasper; Jézus a Krisztus). A Korintusiaknak írt 1. levél elején olvassuk a „botrányt“, a scandalum Cru- cis-t, amelyről Origenész így ír (In Jo. 1,231): „Mernünk kell kimondani, hogy 13
