Szolgálat 53. (1982)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Klener László)

egésszé simul. 1927-ben született Budapesten. Jezsuita lett. Külföldre került, tanulmányai során fél Európát bejárta. Doktori értekezése Szent Ágostonról szólt. A nagy egyházatyához tért vissza utolsó művében is: „Fölfelé Isten felé“ (Aufstieg zu Gott). Svájcban telepedett meg, évekig a közismert „Orientierung“ c. katolikus lap munkatársa volt. Az innsbrucki egyetemen mint a lelkiségi teológia vendégtanára működött, Ausztriában, Németországban és Svájcban igen sok teológiai előadást tartott. Közben egymás után jelentek meg könyvei, kezdve az 1962-es „Mysterium mortis“-tól. A „végső dolgok“ sokat foglalkoztatták, róluk való újszerű felfogása sok vitát váltott ki, de sokaknak volt vigasztalására is. Művei közül hármat magyarul is olvashatunk: Reményből élünk, A köztünk élő Isten, Az emberben felénk hajló Isten (mindhárom a Prugg Verlag, Eisenstadt kiadásában). Mindig sokat betegeskedett, agyoperáción is átesett. 1973-ban sok belső vívódás után felmentést kért és kapott a szerzetesi fogadalmak és a papi működés alól. Kiadójának írt ezzel kapcsolatos nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az Egyházat továbbra is lelki és szellemi hazájának tekinti, semmiképpen nem szándékozik ellene fordulni. Ezt az ígéretét hűségesen meg is tartotta. Sőt újabb könyvei a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb teológiát mutatnak. 1974-ben megnősült. Feleségével és egy kitűnő illusztrátorral való együttműködésének köszönhető egy remek „képes biblia“ (Das Buch von unserem Herrn Jesus). Néhány éve torokrákkal operálták. Úgy látszott, sikerült a bajt lokalizálni. Nyáron még otthon járt, boldog volt, teli tervekkel. Dec. 7-én fürdés közben elcsúszott, combnyaktörést szenvedett. Eredményesen megoperálták, de 8-án hajnalban agyembóliát kapott. Végakarata szerint a jezsuiták Bad Schönbrunn-i temetőjében helyezték nyugalomra. „Célkitűzésének lényege — írja a már említett Stierli —: filozófiailag és teológiailag értelmezett és megalapozott egzisztenciális lelkiség. Saját, gyakran fájdalmasan végigszenvedett tapasztalatából kiindulva próbál az emberek segítője és barátja lenni.“

R.

A TABERNÁKULUM ELŐTT

Szeretnék mondani valamit a Krisztussal való találkozásról a misszió egyszerű életében.

1) Az Oltáriszentségben naponta találkozhatunk Vele, hiszen ott istenségével és emberségével, imádandó szent testével és drága vérével igazán és teljesen jelen van, és a mi látogatásunkra vár.

A mi missziónkban éjjel-nappal ott virraszt Piripá, Tremedal és Cordeiros szegényes fa-tabernákulumaiban. Reggeltől estig mind a három plébániatemplom nyitva, és hívogat látogatásra.

A 14 éves Mario, a 15 éves Manóéi, a 17 éves Joventino és még sok más fiatal föltételükké tették, hogy mindennap, vagy legalábbis hetenként 15 percig imádkozzanak az Oltáriszentség előtt. Piripában Zequinho kőműves, Maria Dan83