Szolgálat 53. (1982)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Klener László)
tas 8 gyermekes édesanya és mások hetenként csendes virrasztást tartanak a tabernákulum előtt. Cordeirosban festették a templomot. Bementem, hogy megnézzem a munkát. Létrák, ecsetek és festékes vödrök között látom a fiatal fekete tanítónőt, Joselitát, aki majdnem mindennap belátogat egy félórára, hogy találkozzék a lelkek isteni Barátjával. Már a papnevelőintézetben megtanított rá spirituálisunk, Erdős Mátyás dr. (ma is élő tüzes Jézus Szíve-tisztelő): „Krisztus a Szentostyában barátságát kínálja a papnak. Azért maradt Jézus a tabernákulumban, hogy papja ne maradjon magányos és elhagyatott...“ így már a hívek is tudják: ha a misszionárius valamelyik plébániára érkezik, legelső látogatása isteni Mesterének szól, aki már vár rá a templomban. önkéntes munkatársaimat is arra nevelem: a legnagyobb gonddal ügyeljenek, hogy a tabernákulum előtt éjjel-nappal ott égjen az örökmécs. Minden szentmise után jelentkeznek hívek, akik egy hétre fizetik. (Az 1500 km-re fekvő városból hozattunk vastag viaszgyertyákat, amelyek 8 napig égnek.) Minden este mind a három plébániatemplomban és sok kápolnában szentolvasót imádkoznak egész éven át. Nagy benyomást tesz ránk Kalkuttai Teréz anya példája, aki nővéreivel minden munkával zsúfolt napot szentségimádási órával fejez be. Piripában és Tremedalban már van monstranciánk. (Cordeirosban még nincs!) Elég kinyitni a tabernákulum ajtaját, már kezdődhet is a csendes szent- ségimádás. Krisztus „négyszemközt“ megbeszéli misszionáriusa problémáit, türelmesen hallgatja végig terveit, új ösztönzéseket ad neki, s hozzá még mindenható áldását... Mióta 1981. nov. 13-án megérkezett négy missziós nővérünk, ők is kinyitják a tabernákulumajtót, és a gyerekeket meg az ifjakat imádási órára gyűjtik. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!“ 2) Krisztussal találkozunk a betegekben. „Beteg voltam és meglátogattatok engem.“ Találkoztam Krisztussal egy magányos parasztházban. Mozdulatlanul feküdt az ágyon. És így szenved már több mint tíz éve a 18 éves fiatal Juracy tagjaiban. Mennyi fájdalomról beszélhetne, ha tudna jól beszélni... Ugyanazzal az Úr Jézussal találkoztam a 22 éves szegény Anisia szülői házában. Már hosszú évek óta fekszik egy szalmazsákon a földön. Halkan, barátságosan beszél. Mosolya mögött megpillanthatjuk Annak arcát, aki minden fájdalmunkat magára vette. Más alkalommal négy lábon járva találkoztam az Úr Jézussal a csinos kis béna Amália (17 éves) személyében. Csak így tud mozogni, ha nem ültetik lóra. Mennyi megaláztatást tűrt el már az Úr ebben a nővérkénkben! Vagy zarándokoljunk el Cecilia Maria de Jesus-hoz. 51 éves, gyermekkora óta vak és béna, mozdulatlanul fekszik a földön. Minden látogatót megismer a hangjáról, bátorít, erősít bennünket. Legközelebb jótevőink ügyeit is beajánlom ennek az örökvidám nagy tűrőnek ... 84
