Szolgálat 53. (1982)
Eszmék és események - A keresztúti ájtatosság és a liturgikus megújulás (Mihályi Gilbert)
afrikai olajtermelő ország. Nehéz az evangelizálás, mert a bőség a keresztényeket is megejti. Libreville fővárosban a pápa 7 km-es útvonalon lelkes ünneplés közt vonult a székesegyházba, ahol az egyháziakkal találkozott, utána még a köztársasági elnökkel is. Másnap innen tett „villámlátogatást“ Egyenlítői Guineában. Két ok ösztökélhette erre: a kis ország csaknem egészében katolikus, másrészt rettenetes megpróbáltatások érték az 1979-ben véget ért 11 éves önkényuralom alatt. Először a főváros, Malabo repülőterén fogadták, majd Bata püspöki székhelyen misézett. Délután visszatért Libreville-be, ahol a kb. 45 000 személyt befogadó sportcsarnokban az értelmiségiek (professzorok, egyetemisták, szabadfoglalkozásúak), a munkások és fiatalok csoportjaival találkozott. „Ne veszítsétek el a fejlődés feletti uralmat!“ — figyelmeztette őket. Este „munkavacsorán“ vett részt az ország öt püspökével. Látogatásának utolsó napján reggel a népek kiengesztelódéséért mutatta be szentmiséjét. Az életnek — mondotta homíliájában — mindinkább a hivők saját felelősségén kell alapulnia. De az Egyház nem az egyháziak vagy a hívek vállán nyugszik: életereje a kegyelem. — Délben a Szentatya búcsút vett Afrikától, üzenetet hagyva hátra minden népének, s abban a reményben, hogy még viszontlátja őket. Elképzelhető, milyen aggodalom kísérte mindenfelől az erejét még alighogy visszanyert pápát ezen az úton. Nemcsak a program volt fárasztó és tömött, hanem a párás forróság, a sivatagi port hordó tikkasztó szél is nagyon megnehezítette. A Szentatya azonban bámulatosan jól bírta mindvégig, míg környezetének nem egy tagja kidőlt. Igaz, sok minden „másképp volt“, mint eddig. A miséken kevesebb ének és több recitálás, hogy rövidebb legyen (az énekes kedvű pápa ezért azzal kárpótolta magát, hogy a néppel együtt énekelt); a beszédek előtt nyilván elhangzott az intés, hogy lehetőleg tartózkodjanak alatta a tetszésnyilvánítástól, s így elmaradt az a fölséges „dialógus“, amikor a nép tapsol, kiabál, énekel, a pápa pedig spontán megjegyzésekkel viszonozza mindezt; a fiatalokkal való találkozás sem Tokió vagy Párizs közvetlen beszélgetése volt, s természetesen mindenütt megszaporodtak a biztonsági intézkedések. De II. János Pál azért önmaga maradt. És újból bebizonyosodott, hogy nemcsak lead, de kap is energiákat ezeken az utakon. „Hogy gyógyító hatású legyen ez az utazás“ — ezt kívánta az elején egy nigériai. Kívánsága, úgy látszik, teljesült. R. A KERESZTŰTI ÁJTATOSSÁG ÉS A LITURGIKUS MEGÚJULÁS A népi ájtatosságok bizonyos igényt szolgálnak. Ezért nem lenne lelkipásztori bölcsesség egyszerűen abbahagyni vagy eltörölni őket. Az ilyen érzéketlen lépés csak nagy lelki kárt okozna a hivő nép széles rétegében. A II. vatikáni zsinat liturgikus megújulása sem szüntette meg jogosultságukat. A törekvés 79
