Szolgálat 53. (1982)

Az egyház szava - Apostoli körlevél a családról

házaspárnak nemcsak gyakorlati nehézségei vannak, hanem még a szóban forgó erkölcsi értékeket sem fogják fel. Az Egyház mint tanító és anya járjon el e kérdésben is, ébressze fel a helyes meggyőződést, és nyújtson konkrét segítséget. — Az életadás műve folytatódik a nevelésben. A pápa nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szülőknek a nevelés joguk és kötelességük, eredendő, pótolhatatlan és elidegeníthetetlen feladatuk. A nevelés az emberi élet alapértékeire történjék. A házasság szentségéből fakadó hivatás ez és igazi egyházi szolgálat, amely az Egyház tagjait képezi. Szent Tamás nem vonakodik a papi szolgálathoz hasonlítani. Az Egyház és az állam feladata, hogy a szülőket a nevelés terén mindenben megfelelően segítse. — Végül a pápa a család lelki termékenységéről és missziójának a természet adta kereteken túli kiterjeszkedéséről ír.

3) Részvétel a társadalmi fejlődésben. A család a társadalom alapsejtje, éltető sejtje. Ezért nemcsak védelmet és támogatást kell kapnia a társadalomtól és az államtól kötelességeinek teljesítésében, hanem saját feladatát is felelősséggel vállalnia kell a társadalom fejlesztésében. A család mint a személyi együttélés közössége az első, pótolhatatlan iskola a társadalom iránti magatartásban; megtanít, hogy a tisztelet, igazságosság, párbeszéd és szeretet jegyében építsük föl az emberekkel való kapcsolatainkat. A pápa a szinódusi atyák nyomán felsorolja a családot megillető társadalmi jogokat. A Szentszék ezek „charta“-ját át fogja nyújtani az illetékes hatóságoknak.

4) Részvétel az Egyház életében és küldetésében. Három téren láthatjuk ezt: A keresztény család hivő és ezt a hitét hirdető közösség. Sajátos és pótolhatatlan hirdetési mód ez, jellemzői: szeretet, egyszerűség, életközelség és mindennapos bizonyságtétel. Továbbá a keresztény család Istennel beszélgetésben álló közösség; itt szó esik a szentségek használatáról és a család imájáról. Végül a család az emberek szolgálatában álló közösség, nyitott és szolgálatkész mindenki iránt.

IV. Családpasztoráció. Az Egyház kíséri a keresztény családot. A házassági előkészítésre következik az egyházi esküvő (probléma itt a nem hivő megkereszteltek házasságkötése), majd a házasok gondozása. A családpasztoráció felelős hordozója az egyházi közösség, különösen a plébánia, valamint a szentségi kegyelem erejében maguk a családok. Az elsődleges felelős a püspök, segítői a papok és szerzetesek. Külön említendők a ma nagy szerepet játszó tömeg- tájékoztató eszközök. — Az utolsó részben a különleges vagy nehéz helyzetben élő családok lelkipásztori gondozásáról van szó. Sajátos probléma a vegyesval- lású házasság, továbbá az ún. próbaházasság, a szabad kapcsolatok, a csak polgári házasság, a magányos és újraházasodott elváltak és az egyedülállók.

Buzdítása végén a pápa az Egyház minden gyermekéhez, de minden helyesen gondolkodó emberhez is fordul: „Az emberiség jövője a családtól függi“ Ezért elengedhetetlen és sürgető feladat, hogy minden jóakaratú ember fenntartani és előmozdítani igyekezzék a család értékeit, segíteni feladatait. A ke5

65