Szolgálat 53. (1982)

Az egyház szava - A Szentatya levele a magyarokhoz Szent Erzsébetről

resztények pedig örömmel és meggyőződéssel hirdessék a családról szóló jóhírt. Az Egyház ismeri az utat, amelyen az igazi családi közösség megvalósulhat. Nem kényszeríti rá senkire, de bizalommal ajánlja fel mindenkinek, bár tisztában van vele, hogy a kereszt is hozzátartozik. Azonban éppen a kereszt érleli meg a családban a szeretet teljességét. A keresztény család előtt ott lebeg a Szentcsalád felülmúlhatatlan példája. Az ő oltalmukba ajánlja a Szentatya a családot.

A SZENTATYA LEVELE A MAGYAROKHOZ SZENT ERZSÉBETRŐL

(Elhangzott nov. 15-én a sárospataki ünnepségen)

Lékai László bíboros, esztergomi érseknek, az érsekeknek, a püspököknek, a papságnak, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, minden szeretett magyar hívőnek.

Nagy örömmel fordulok ismét hozzátok, kedves magyar Testvéreim, Árpádházi Szent Erzsébet, a magyar nemzet és a magyar egyház e csodálatraméltó leánya boldog halálának 750. évfordulója alkalmából. Szeretnék ugyanis lélekben jelen lenni közöttetek Sárospatakon, Szent Erzsébet születésének valószínű helyén, ahol ezekben a napokban és ebben az évben számos zarándok ünnepli Szent István törzsökének illatozó virágszálát.

Miközben „Szent Erzsébet asszony életéről“ énekeltek, és megemlékeztek „sok jótételéről“, megelevenedik előttetek a mindössze huszonnégy évet élt fiatal asszony és édesanya századokat átragyogó elbűvölő alakja. Veletek együtt szemlélem én is az eleven természetű kislányt, akinek leikébe tragikus sorsú édesanyja korán belecsepegtette Jézus és Mária szeretetét. Aztán hamarosan Türingiában látjuk őt, a Minnesángerekről híres Wartburg várában, ahol dinamikus lényével és előítéleteket nem ismerő szeretetével gyorsan meghódította környezetét. Krisztusnak akart mindig kedvében járni, Krisztus szeretete sugárzott egész lényéből. A Keresztrefeszített előtt e szavakkal vette le fejedelmi ékszerét: „Hogyan viselhetnék én aranykoronát, amikor az Úr töviskoronát visel? És értem viseli!“

Élete Lajos őrgróf szerelmében teljesedett be. Az alig tizennégy éves Erzsébet és a huszonegy éves Lajos Istenben szerették egymást, és segítették egymást az istenszeretet útján. Kimondhatatlan hálával fogadták a Teremtőtől az új élet ajándékát. Kit ne ragadna meg a tizenöt éves édesanya ragyogó boldogsága, Lajos és Erzsébet túlcsorduló szeretete! A fiatal édesanyát Krisztus szeretete sürgette arra, hogy felkeresse a szegényeket, betegeket, összegyűjtse az elhagyatott gyermekeket. Ha Szent Pál mindenkinek mindene lett, hogy mindenkit üdvözítsen, Erzsébet mindenkinek anyja lett, hogy mindenkivel megossza Krisztus örömhírét.

66