Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Sárosi Judit: Halfmanné

vakbélgyulladását csak az utolsó percben fedezik föl, úgyhogy öt és fél hónapig kell az ágyat őriznie. Ebben az időben jegyben járt egy evangélikus fiatalemberrel. Anyja azonban ellene volt házasságuknak, noha a vőlegény át szándékozott térni a katolikus hitre. A beteg lányát látogató anya mindent elkövetett, hogy elidegenítse őt vőlegényétől. Mária inkább hitt neki, mint a fiúnak, és felbontotta az eljegyzést.

A kórházból kikerülve, egy ideig ismét a már említett nagynéninél lakott. De hamarosan igen keservesen kellett tapasztalnia, hogy sem ott, sem a szülői házban nincs többé hazája: csak addig kell, amíg munkaképes. Mária most jön rá, hogy az embereknek „két arcuk van“. Alig marad más kiút, mint elfogadni a nála hét évvel idősebb Halfmann János házassági ajánlatát. Nem szereti ugyan, s ezt világosan meg is mondja neki, de részvétet érez a magányos férfi iránt, a kérő pedig szerényen megelégszik evvel. 1929. aug. 4-én oltár elé lépnek.

Ezzel megkezdődik Mária viszontagságos életének második szakasza. Rövidesen rá kell jönnie, mi rejtőzik az udvarló korában jómegjelenésű, tartózkodó fellépésű ember álarca mögött: Halfmannt az egész környék mint notórius ivót ismerte. Adósságokat csinált, keresetéből alig adott haza valamit — már amikor volt állása —, feleségét bántalmazta. Házastársi gyöngédségről természetesen szó sem esett. Míg az asszony minden munkát elvégzett a ház körül és fenntartotta a gyarapodó családot, még csak ment valahogy. De amikor később jöttek a súlyos betegség évei, férje végképp elvesztette a fejét, s több alkalommal meg is akarta ölni. A gyerekek sürgették, hogy költözzenek külön. De Máriát nem vitte rá a lélek. Felelősnek érezte magát érte Isten előtt. És, mint mondta, „mindannak ellenére, amit éveken át csinált velem, mindig újra megsajnálom“. Ez a hősies hűség végül is győzedelmeskedett. Felesége életének utolsó éveiben Halfmann szinte teljesen leszokott az ivásról, ismét templomba járt, és a szentségekhez járult. Az asszonyhoz is jó volt. öt évvel élte ót túl, mialatt lánya gondozta. Kitartott megváltozott életmódja mellett, és békés halállal távozott a világból.

Halfmanné két gyermeket hozott világra, mindkettőt igen kínos terhesség után. Nemcsak róluk és a háztartásról meg férjéről kellett gondoskodnia, hanem a megélhetéshez szükséges pénzt is előteremtenie. Főzeléket termesztett, állatokat tartott, varrást, kötést, horgolást vállalt, takarítani, fejni segített a szomszédoknak. Nem egyszer az éjfél vetette ágyba. így telt el házasságának első öt éve. Később már több szünet adódott ebben a fáradságos életben. Nem üdülés, hanem kényszerpihenés formájában. A második szülés után két hétre 41 fokos lázzal, többféle súlyos bajjal szállítják kórházba, ahol az orvos ezzel fogadja: „Haldokló nőket nekem ne hozzanak be.“ Nem tudhatta, hogy betegének még csaknem négy évtized van kimérve. De ebből egy napig sem volt többé egészséges. Hat hónap múlva elbocsátják a kórházból: még ugyan nem gyógyult meg teljesen, de lejárt a biztosítás megszabta idő. Mikor otthon lábra akar állni, heves fájdalmakat érez a csípőjében. Az orvosok reumatikus fájdal56