Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Sárosi Judit: Halfmanné

pességekről. Máriánál már korán megmutatkozott ez, ami teljesen más beállítottságú környezetében csak nehezítette helyzetét. Egy ízben pl. megálmodta, hogy édesapját fegyveresek megtámadták és lelőtték. Ijedten szaladt anyjához: apa veszélyben van! A megrémült anya össze-vissza veri: „Hazudsz, te boszorkány!“ Mária kétségbeesetten fut a templomba, odamutatja vérző sebeit, kék foltjait: „Szűzanyám, nézz ide, oda mindenem. Pedig én igazán ezt álmodtam, nem hazudtam.“ Pár nap múlva arra ér haza az iskolából, hogy üres a ház. Anyja hírt kapott, hogy az apával pontosan úgy történt, mint Mária megálmodta, és az urához sietett. Mária 14 éves ekkor. Anyja után megy a közeli faluba. Az ottani boltosnétól megtudja az eset részleteit. Otthon már megtanult a telefonnal bánni. Kéri, hadd hívja fel telefonon az orvost és a határőrséget. Aztán szalad a csűrbe, ahol apja eszméletlenül fekszik, mellette síró felesége, aki halottnak tartja. A támadók még hatalmukban tartják a helyet, és nem akarják odaengedni, de addig beszél nekik, amíg átengedik. Apja szája elé tartja a kezét, és amikor megérzi leheletét, vigasztalóan szól oda anyjának: „Papa él!“ Az édesapát sikerült rövidesen kórházba szállítani, megoperálták a betört koponyát, és felépült. Mária kezdettől fogva nem kételkedett ebben.

Azért írtuk le részletesen az esetet, mert jellemzően mutatja Mária egész egyéniségét. Egyfelől a szokásosat messze meghaladó megérzések, titokzatos tapasztalatok, — másfelől józan realizmus, tetterő, segítőkészség. Élete mindig nagyobb mértékben mutatja ezt a sajátos kettősséget. Egyre kifinomultabb belső élmények, a természetfölöttinek egyre erősebb betörése nem veszi el, sőt fokozza földízűen természetes, egyszerű viselkedését, tevékeny igyekezetét.

A háború végén Gawronéknak sok más némettel együtt el kell hagyniok Sziléziát. Pomerániába kerülnek. A 15 éves Mária keményen dolgozik egy közeli birtokon, a konyhán és a háztartásban, hogy segítsen a családnak a megélhetésben. Szeretik, — egyesek túlságosan is... A földesúr a szobájába hozatja vele a cipőjét. Mikor ott meg akarja ölelni, a lány csattanós pofonnal válaszol. Később egy húszmárkást — akkoriban jelentős összeg — próbál a ruhájába dugni, de Mária a szeme láttára széttépi a bankjegyet. Több epizódból levonhatja magának a tanulságot munkaadói erkölcseire nézve. Anyja előtt mégis csak ő húzza a rövidebbet, úgyhogy ismét verés a vége. Ettől fogva már csak a mezőn dolgozhat. Egy év múlva egy gyermektelen nagynéni jelentkezett West- fáliából, hogy magához venné az egyik Gawron-gyereket. Máriát küldték. Itt jó helye volt, nagynénje kereskedelmibe is akarta küldeni, de mivel előző bizonyítványai elvesztek, a sikerült fölvételi vizsga ellenére nem vették föl. Ráadásul olyan honvágyat kapott, hogy nem bírta tovább, hazament szüleihez, nem túlságos örömükre. Apját hamarosan áthelyezték, és Mária kisegítő lett abban a vendéglőben, ahol az apa szobát bérelt. Alaposan kihasználták, de ő szívesen dolgozott. Még a vasárnapi templombamenést is megtiltották neki. ö azonban hajnalban kelt, előkészítette a reggelit, és elszaladt a korai misére. Mire a vendéglősék fölébredtek, már ismét házi ruhájában állt ott a kiszolgálásra. Később a pályaudvari vendéglőben, majd ismét háztartási kisegítőként dolgozik. Súlyos

55