Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Németh József: Nevelési problémák a növekvő gyermekkel
hogy azt mondja: a dolgokat úgy kell venni, amint vannak, és csak arra kell nézni, hogyan lehet a lehetőségek szerint sikeresen továbbmenni. — Mindkét esetben kudarccal végződik egy ilyen fiatalnál az önálló életszakaszba való átmenet. Igazi fejlődés akkor történt volna ebben az életszakaszban, ha a fiatal az adott tapasztalatokkal rendelkezve és azokat magáévá téve nem adta volna fel gondolkodása eredményeinek érvényességét és meggyőződését. A lendületes idealizmus, a meg nem alkuvó akarat, a szenvedélyes igazságkeresés és a megvesztegethetetlen kritika a fiatal jellegzetessége ebben a korban. Ezeket a jelenségeket nem szabad fogcsikorgatva konstatálni vagy csak eltűrni; azzal sem szabad őket mentegetni, hogy a fiatalnak bolond szabadsága van egy ideig ilyeneket hangoztatni. A fiatal számára ezek a tulajdonságok létfontosságúak. Ha egy fiatal nem ilyen magatartást mutatna, nem lenne igazán fiatal, hanem idő előtt megöregedett. Ezek a tulajdonságok egyúttal a társadalmi élet ösztönzői is. Sőt azt lehet mondani, ezek a társadalom lelklismeretének a rugói. A jelen kor társadalma és gazdasági élete azonban nem ilyen erényeket és tulajdonságokat követel. A mai kor embere nap-nap után megéli a kényszert, a szabályok érvényesülését, mint a modern társadalom jellegzetességét. Napról napra nő a felnőttek által gyakorolt fogyasztási kényszer is, s a fiatalok ennek hatása alá jutnak. A fiatal feladata az, hogy reális viszonyt teremtsen önmaga és környezete adottságai között. így az említett adottságok nem kívánatos állapot gyanánt jelennek meg előtte. Az élet különféle területeiről és részlegeiről adott tájékoztatások majd mindig a hiányokat és a javítandó struktúrákat állítják a hírszolgáltatás előterébe. Épp ezért könnyen megy át a fiatal idealizmusa lázadásba vagy tompa megadásba. Nagyon sokan emigrálnak szellemileg-lelkileg a társadalomból, vagy lesznek konformisták. Úgy kell a fiatal jelenjére tekinteni, hogy jövőjét is szemmel tartjuk. Az emberi életben a gyermekkor és az ifjúság olyan szakaszok, amelyeket gyorsan magunk mögött hagyunk, hogy felnőtté legyünk. Mégis komoly, mély értelmük van, nem szabad gyorsan átugrani. A jelent sohasem szabad a jövő kedvéért feláldozni. Igaz, hogy mind a gyermek-, mind az ifjúkor átmeneti állapot. Senki sem maradhat meg gyermeknek vagy fiatalnak; mindenkiből felnőtt lesz. De azért nem szabad a jövőt sem feláldozni a jelenért. Teljes mértékben komolyan kell vennünk a fiatal kritikáját, idealizmusát, lelkesedését és utópiáit is. Meg kell neki mutatni a jövő perspektíváit. Ügyes nevelő mindig talál utat és módot arra, hogy felmutassa előtte az elmúlt korok bölcsességét is. A történelmi szemlélet nem azonos a természettudományi szemlélettel. Különösen a mai korban lehetne a történelem a fiatalok életmestere, ha valaki minden elfogultság nélkül merné előttük elemezni a múltat. Az ilyen szemlélet segítené a fiatalt növekvésében, hogy önálló legyen, a saját fejével gondolkozzék, a maga lábán álljon, a jövőbe nézzen, ahol az életfeladat vár rá, és lelkesedéssel dolgozzék társa53
