Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Németh József: Nevelési problémák a növekvő gyermekkel

a csoportban kell megtalálnia az egyesek személyi arculatát, és ennek kialakításában kell az egyeseket segítenie.

Nem szabad zavarba jönni, ha a fiatal hangsúlyozni kezdi személyiségét és önállóságát. Ebben a korban ugyanis olyan pozitív értékek jelentkeznek nála, amelyek az emberiség örök értékei: idealizmus, érzületének tisztasága, gondolatának szenvedélyes kivitelezése, megnemalkuvás, a kompromisszumok elvetése, az a meggyőződés, hogy az igazság, a helyes meglátás az őszinteséggel és nemeslelkűséggel összekapcsolva át tudja változtatni a durva valóságot. Ebből a törekvésből ered azonban a gyakori rövidzárlat is ítéleteiben és cselekedeteiben. Még hiányzik élményeiből a valóság tapasztalata, a valódi összefüggések ismerete, annak mércéje, hogy mit tud önmaga és mit tudnak mások; hogy mire képes egyáltalán az ember; hiányzik neki annak tudata, milyen szívós ellenállásra képes a valóság az erős akarattal szemben is. Épp ezért fennáll a veszély, hogy összetéveszti tiszta és nemes elgondolásait a kivitelezés erejével. Hiányzik nála minden siker alapfeltétele: a türelem. - Másrészről ebben a korban olyan dolgokra vállalkozhatik egy fiatal, amire később sohasem határozná el magát.

Ennek a fejlődési szakasznak a végén következik egy kritikus fázis: a valóság megtapasztalása. A fiatal rádöbben arra, hogy sok mindent nem tud megvalósítani, amire meghívottnak érezte magát. Rájön lassan arra, hogy társai épp olyan terveket szőnek és úgy gondolkodnak, mint ő. Hogy nem hajlandók beleilleszkedni egy tőlük idegen elgondolásba vagy kezdeményezésbe. Megérti, hogy milyen bonyolult a valóság, és nem lehet terveit egyszerű normákkal megvalósítani. Ez lesz irányelve: egyrészt — másrészt. Felismeri az abszolút érvényesnek hitt alapelvek irrealitását. Hogy a szociális, politikai és gazdasági élet valósága, amelyet ifjúi buzgalmában meg szeretne változtatni, sokkal keményebb és rugalmasabb, mint gondolta. Hogy a butaság és az önzés nagyon elterjedt, és mélyen gyökerezik. Megtapasztalja, milyen szürke az átlag és a hétköznapok egyvelege. Megéli a tényeket, amelyek ugyan nem szükségképpen léteznek, de nem lehet őket letagadni. Megéli azt is, hogy az életet nem lehet az alapelvekből kifolyólag egyenes vonalon meghúzni és megélni.

Meglehet, hogy nem sikerül a fiatalnak egy önálló élet megszervezése. Ha minden áron ragaszkodik alapelveihez, dogmatikus, alapelveken nyargaló fanatikus jöhet ki belőle, aki semmit sem ismer el, mindent kritikus szemmel néz. Ilyenek az örök forradalmárok, akik nem tudnak valódi teljesítményeket és eredményeket felmutatni, mert hiányzik belőlük a valósággal, az adottságokkal való kapcsolat. Az ilyenek nem tudják elképzelni, milyen a tényeknek megfelelő és azokon alapuló teljesítmény, amely nemcsak a fantáziában létezik. Saját eredménytelenségüket örökös változtatással kompenzálják, és nem méltatják a valódi teljesítményeket.

Lehetséges az is, hogy a fiatal kapitulál érzelmeivel és érveivel a valóság előtt, mert „mindenki“ így cselekszik. Lehetséges az is, hogy a sikerre való törekvés áldozata lesz, és csak a haszon meg az élvezet érdekli. Lehetséges,

52