Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A püspöki szinódus a családról

lag oda vezetett, hogy sokan megunták a tablettát, és ezt új eszmélés esélyének kellene tekintenünk.

Miben áll tehát az antropológiai s ezzel együtt az erkölcsi különbség a fogamzásgátlás és az időritmus között? Kettős: hogy a ritmusmódszernél a felek elfogadják az ember, a nő idejét, és hogy ezzel együtt elfogadják a párbeszédet, az egymás iránti figyelmességet, az egymásért való lét időleges voltát. Az időt és a párbeszédet elfogadni azonban annyit jelent, mint elfogadni a folyamat egyszerre lelki és testi jellegét; tehát a szerelmet és szükségszerű következményét, a hűség terét. A ritmusmódszerrel vele jár — az idő jelenségével együtt, amelyhez hozzátartozik a párbeszéd, egymás tekintetbe vétele és a tartózkodás képessége — a személyes jelleg, test és lélek, szeretet és hűség egysége. Egészen más ez, mint a tabletta, amely a nemiséget semleges dologgá, mindenkor igénybe vehető kábítószerré teszi. Teológiailag még egy lépéssel mélyebbre hatolva azt mondhatnánk: Minthogy itt test és lélek egységéről van szó, az ember személyes jellegéről a természet és a személy kereszteződésének legbenső pontján, azért tulajdonképpen Isten teremtő gondolata forog szóban. Erkölcsteológiailag vizsgálva arról a kérdésről: mond-e valamit nekünk erkölcsileg, hogy embernek vagyunk teremtve. Pontosan ezt nem akarja a technicizált világ. Neki a természet uralma alá keríthető anyag az ember számára, semmi több. És hogy is lehetne az ateista módon szemlélt világban a természetnek értelme, erkölcsi értelme, amely előttünk jár és kísér bennünket? Az anyag számunkra pusztán nyersanyag, az erkölcs pedig — egy teológus szerint — az értelem csinálmánya, mesterséges készítmény. Éppen ez ellen védekeznek a régi kultúrák; számukra a teremtés Isten értelmének kifejezése, tehát jó nekünk: Ens et bonum convertuntur. A ökológiai kérdéskör ma újból érinti ezeket a kérdéseket, de nem elég mélyen. Csak az embertől akarják megóvni a természetet, de sehogysem akarják látni, hogy az ember is a teremtés része, és saját magában is meg kell óvnia a teremtést ahhoz, hogy valóban megvédelmezhesse a természetet. Azt hiszem, most már megértik, miért mondták a szinódusi atyák egységesen prófétai intuíciónak a Humanae Vitae alapmondanivalóját. Prófétainak nem csupán a harmadik világ lelkiismereti szabadságának megvédelmezése, hanem egyáltalán az ember és a teremtés védelmezése terén a korcs zsarnokság ellenében, amely lábbal tapodja a teremtést az emberben és a természetben, — de amikor megveti a teremtés értelmét, saját alapját tagadja meg, mert értelmet nem hordozó teremtésben lehetetlen lenne a technika.

Ezzel az utolsó ponthoz érek. A Humanae Vitae alapintuíciójának igenlésében az atyák, mint éppen most mondtam, a sajtó híreivel ellentétben kezdettől fogva egységesek voltak. Ezért vitán felül állt a 21. propozíció következő mondata: „Ez a szent szinódus, amely a Péter utódával való hitbeli egységben gyűlt össze, határozottan megerősíti mindazt, amit a Második Vatikáni Zsinat, majd utána a Humanae Vitae enciklika előad, különösen hogy az emberi szerelemnek mindenestül emberinek, teljesnek, kizárólagosnak és az új élet előtt nyitott46