Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A püspöki szinódus a családról

voltát is átfogja, és teste beletartozik szeretetének szellemi aktusába“ (8. pro- pozíció). A házasságnak tehát mint két ember kölcsönös teljes önátadásának istenképmás-voltunkhoz, lényegünk legbenső Istenre rendeltségéhez van köze. Ennek megfelelően a nemiséget sohasem tekinthetjük pusztán testi valaminek, az egész embertől elválasztott használati cikknek. Ez az ember ellen elkövetett árulás, tehát bűn. Két ember kölcsönös teljes testi önátadása hazugság lesz, ha nem valóságos teljes önátadásuk kifejezése és megvalósítása, amihez az idő dimenziója is hozzátartozik: Ha nem bízom jövőmet a másikra, akkor most sem vagyok egészen nála, valami lényegeset megvonok tőle önmagámból. így világossá válik, miért csakis a házasság két ember testi egyesülésének emberileg jogos helye; ugyanakkor azt is megértjük, miért „res sacra“, szent dolog minden kultúrában, — az ember lényegének legmélyét érintjük itt, azt, amiben Istennel függ össze.

Erre az itt csak nagy körvonalakban jelzett antropológiai alapvetésre következik azután a házasság teológiája. Azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy a házasság az Ószövetségben központi jelképpé vált Isten Izraelhez való viszonyának, a „szövetségnek“ kifejezésére. De úgy jelkép, hogy valóság, vagyis nemcsak hasonlat, hanem a szövetség megjelenítése, valóságos képe. így formálódik ki a szövetség történetének haladásával, és új, végleges alakját az „új szövetséggel“ kapja meg, amelynek megjelenítőjeként „szentség“, — éppen ez a „szentség“ szó voltaképpeni jelentése. Hogy a házasság szövetség, az azt jelenti, hogy a szeretet formát öltött, kötelező alakja (aminek lényegéhez tartozik végleges és visszavonhatatlan jellege). Éppen mert formát öltött szeretet, azért „szentség“, vagyis jelben ábrázolja Isten viszonyát népéhez. Az Újszövetségben azonban az is világossá válik, hogy a szeretet alapformájának „kereszt“ a neve, tehát a házasság — mert szeretet — magába zárja a keresztet, és csak annak jegyében valósítható meg. A szinódus itt még hozzáfűzött egy tételt a szüzességről: „A szüzesség nemcsak hogy nem áll ellentétben a házasságnak ezzel a teológiájával, hanem előfeltételezi és megerősíti. Ahol nincs becsülete a házassági hűségnek, ott szüzességről sem lehet szó. Ahol a nemiséget nem tekinti az ember a Teremtő nagy adományának, ott értelmetlenné válik, hogy lemondjanak megéléséről az Isten országáért. A szüzességben az ember testével is várakozik Krisztusnak az egyházzal kötendő házasságára... Fizikai terméketlenségében termékennyé válik (vö. Iz 54,1; Gál 4,27), sokak apjává vagy anyjává (vö. Mt 10,29k), és sokkal járul a családi élet helyes kibontakozásához.“

2. Hit és szentség

A második rész következő témája jelenlegi lelkipásztori gondjaink egyik fő pontjára vonatkozik: a hit és a szentség közötti viszony kérdésére. Már tartottunk esperesi konferenciát erről a témáról, majd minden bérmálás utáni beszélgetésben ebbe a kérdésbe ütközöm; nem túlzás azt mondani, hogy egész lelkipásztori munkánk egyik fő problémája. Tartalma a következő: Egyházközségeinkben nagy, sőt részben túlnyomó számban olyan megkereszteltekkel van

37