Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“
maguk, gyermekeik, a választott nép számára. Amíg Isten terveit valósítják, nem ismerik a szégyent. Teljesen nyíltak, áttetszőek, integráltak, harmonikusak, egészek és egészségesek. A szöveg nem annyira a szeretet személyes oldalát hangsúlyozza, hanem a családból való kiválást, a családalapítást, a szerelem társadalmilag megengedett módját. A Biblia első lapja az újabb keletű teremtéstörténettel kezdődik. Ebben az Isten már nem agyagból az embert; az egész világot szavával teremti. A teremtés utolsó napján jelenik meg az ember. „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra.“ Istennek nincs neve, nincs képe, kimondhatatlan. Az ember az Isten képe. „Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.“ .......Isten látta, hogy nagyon j ó mindaz, amit alkotott.“ Amint Isten a világ ura és teremtője, úgy úr a földön és életadó az ember: hatalma van istenképmásokat sokasítani. Ehhez a feladathoz van szükség az istenkép férfi és női mására. Ebben a szövegben nem a szerelem dominál, hanem a kölcsönös segítség és a szexualitás értelmét inkább az élet továbbadásában látja. A személyes felelősség és az elvont gondolkodás csak lassan terjed a Kr. előtti V. századtól kezdve. A dolgok nemek és fajok szerinti meghatározása, az elvont görög gondolkodás csak a Kr. előtti században kezd terjedni Palesztinában. A görög felfogás szerint az ember teste az állatfajhoz tartozik, de értelmi képessége minden más állattól megkülönbözteti. Az embert értelme emeli az állat fölé, tehát az értelmi működés fontosabb, magasabbrendű. Ámde a szexualitás az ember állatiságával van összefüggésben, szükséges a faj fenntartásának biztosítására, de azon túl nincs igazolható szerepe; ha mégis követelőd- zik, ez attól van, hogy az ember nem tiszta szellem; szellemünk állatiságba van bezárva. Most tessék elképzelni egy kort, amelyik ilyen elméleti látásmóddal közelíti meg a szerelmet és a saját szexualitását. Szükséges rossznak tartja, engedménynek állatvoltunk részére. Az élvezet, ha nem tisztán szellemi, veszélyes, gyanús. A szenvedély elsodor, messze az ész és az akarat uralmától. És megkapjuk a manicheizmust, amely mindazt, amit testi, az ördögnek, mindazt, ami isteni, a szellemnek tulajdonítja. És megkapjuk a fiatal Ágoston lelki képét, aki szenvedélyesen éli szexualitását — rossz lelkiismerettel; szenvedéllyel szeret egy pún lányt, aki a társadalmi korlátok miatt nem lehet a felesége. Szellemét pontosan a Biblia szabadítja meg béklyóiból: „látta Isten, hogy jó.“ Amit Isten teremtett, az pozitív érték. A szexualitás is az. Csak az Isten akaratától eltérő használat teszi rosszá. Mire adta az Isten a nemi energiákat? Az élet továbbadására. Elég a testünk alkatára, külső formájára ránézni, hogy ez nyilvánvaló legyen. A szexuális élvezet csak akkor jogosult, ha kifejezetten az élet továbbadására irányuló tett kísérő jelensége. Tehát még a Bibliát is ezzel a korfelfogásból származó szemüvegen keresztül olvasták. , A személyi elemek helyett a biológiai, a faji életet továbbadó elemeket hangsúlyozta a teológia es az egyházjog. Még 1938-ban is elítélték egy bencés atya 30
