Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“

Nem birtokoljuk szexualitásunkat, az birtokol minket. Rossz a lelkiismeretünk, szégyelljük rendezetlen vágyáinkat, megoldatlanságainkat, vagy félmegoldásainkat, pszichológiai és erkölcsi zsákutcáinkat; nincs se kedvünk, se erkölcsi erőnk bevilágítani a sötét zugokba. Lelkűnknek ezeket a rétegeit még nem evangelizáltuk. „Alászállt a poklokra.“ Még nem integráltuk be őket a szeretet kifejezéseibe, még nem bírunk Krisztus gyógyító szeretetével közelíteni feléjük. A könnyek és vergődések közt kikristályosodott igaz megoldások megértő vigasztalás, bátorítás, megosztás, kommunikáció formájában kikívánkoznak, vagy kibuggyannak belőlünk. A beteg betegít, a boldog boldogít. Az ösztönnyirbáló csak ösztönsorvasztásra tud tanítani, a gátlástalan az erkölcsi korlátok kidobására. A Nyolc Boldogság Krisztus személyes szeretete nélkül nem jóhír, hanem iga.

Házassági előkészítéseknél éreztem leginkább egy keresztény ember-fogalom hiányát katolikus közösségeinkben. Az utóbbi időkben a fiatalok két—három évi együttélés után jelentkeztek a plébánián. Nem azért jönnek, mert a gyerek már útban van, hanem mert tapasztalatból tudják, hogy döcögések ellenére egymáséi akarnak lenni. Megkérdeztem őket, hisznek-e? A válasz: igen. Járnak-e misére? Nem. Szoktak-e imádkozni? Nem. Ilyen előzmények után hogyan magyarázzam meg, hogy mi a katolikus házasság-eszmény? Először arról kellene beszélni: mi az, hogy ember; mi teszi az embert emberré? Mi a különbség a társadalmi és a személyi kapcsolatok között? Mi az, szeretetben beérni? Erkölcsi és transzcendens vonalon kifejlődni? Mit jelent, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert? Mi köze van ennek Jézus Krisztushoz, Egyházhoz, szentségekhez? Mi köze van mindennek szerelmükhöz és élettervükhöz? Olyan kérdések ezek, amelyekhez 3—4, sőt 5—8 beszélgetés nem elég. A szó szoros értelmében iniciációra van szükség: Isten, Jézus, Egyház, meg- istenülés felfedezésére.

Az emberről kialakított képet — amit Szent Tamás teológiai és bölcseleti világképe közvetített egészen a század közepéig — új felfedezések és gondolkodásmódok részben elavulttá tettek, új szempontok figyelembe vételére kényszerítettek. Marx társadalomelmélete, Darwin fejlődéselmélete, Freud pszichoanalízise, Einstein relativitáselmélete (az atombomba, a tévé, a kompjúter), a biológiai és szociológiai manipuláció lehetősége átalakították az emberről, természetéről, korlátáiról és lehetőségeiről ránk hagyományozott képet és gondolkodásmódot. Ezeket a felfedezéseket és tényeket számításba kell vennünk, mikor arra a kérdésre keresünk választ: mi az ember, ki az ember, mi köze a transzcendens világhoz? Vagyis a teológiát minden korban újra kell írni. Nem azért, mert a hit változik, hanem a hit megértésének a szempontjai változnak.

Nem Jézus változik, hanem az, amit Jézus számunkra jelent. Másképp látjuk magunkat és más bajokra várunk orvosságot tőle, de léthelyzetünk megvilágításának továbbra is ő a fényforrása; elsősorban őróla olvasható le, milyen az Isten szíve szerinti ember.

27