Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“

így válaszolhatok arra a kérdésre, hogy miért kívánok egy keresztény emberfogalomról beszélni, mielőtt a keresztény házasságról és az emberi sze­xualitás értelméről beszélnék. A házasságtól emberségünk kiteljesedését vár­juk, a házasság szentségétől emberségünk krisztusi kibontakozását reméljük, tehát valami fogalmunknak kell lenni róla, hogy mi teszi az embert emberré, és mi az, hogy keresztény (krisztusi) emberség, mert ebben kell látnom és ke­resnem a számomra adott kiteljesülési lehetőség legteljesebb fokát. A legtelje­sebb emberségről van szó. (Gloria Dei vivens homo: az Isten dicsősége az é I ő ember, a valóban élő, az embersége lehetőségeit valóban megvalósító ember.) Hangsúlyoztuk az egész-séget. Az egészséges emberben az a tény, hogy emberségét férfi vagy női kiadásban birtokolja és éli, átjárja teste-lelke minden rétegét és tevékenységét. Másképp éli meg a saját testét, szüleihez való viszonyát, érzelmi vonzódását, érdeklődését, hajlamait, társadalmi szerepét, szellemi működéseit, vallásosságát a fiú, mint a lány. Nincs egyetlen sejtünk, amelyikbe bele ne volna írva, hogy az emberséget férfi és női kiadásban birto­koljuk. A nemiség nem valami részletműködés az emberben, hanem egész­voltunk megtapasztalása. Az ember még testi tevékenységeit is átszellemi- esíti. Az állat zabái, az ember eszik, vagyis formát, társadalmi keretet, ösztön feletti uralmat, céltudatosságot, értelmet visz még testi tevékenységeibe is. És fordítva: nincs szellemi tevékenység, ha az agysejtek nem működnek, nem szállítanak a gondolathoz képeket, emlékeket, hangulatokat, indítékokat. A legteljesebben emberi tett és önkifejezés: a testi egyesülés, egyúttal a legteljesebb személyi egység megtapasztalása; lelki élmény is, sőt olykor bi­zonyos időtlenség és örökkévalóság megtapasztalása is. A lélek és szellem boldogsága visszhangzik a testben, és onnan árad rá a családi közösségre és társadalomra. Ebből következik, hogy a nemiséget nem lehet elszigetelni az ember egyéb dimenzióitól, és a nemi aktust nem szabad lecsökkenteni testi igények és vá­gyak kielégítésére, nem fokozhatjuk le a társadalom fenntartásának eszközévé, vagy személyi élménnyé, függetlenül az ember minden irányú erkölcsi felelős­ségétől és vallási kapcsolataitól. A nemiség éppen egész-ségünk megtapasz­talása. Ha nem az, akkor nem valódi. Beteg az ember, beteg a társadalom, be­teg a lélek, beteg az ember személyi és világfeletti kapcsolataiban, ha nemisége nem integrált. Miután eléggé hangsúlyoztam a szexualitás egész-ségét és egészségét, most már feltehetjük a fogós kérdést: mi az emberi szexualitás értelme? Nyilvánvaló a különbség az emberi és az állati szexualitás között. Szembeötlő, hogy az állatoknál párzási időről beszélünk, amelyet egy ösztön pontos szabályszerűséggel irányít. Az embernél ilyen nincsen. Testünk meghatározott időktől függetlenül szinte mindig készen áll arra, hogy minden szimpatikus másnemű személyre választ adjon, ösztönünk mindig készen áll, de nem önszabályozó rendszer: szüksége van az értelem és a szabad akarat szabályozó döntésére. Ezt a régóta ismert tényt megerősíti két új statisztikai felmérés. Az emlősállatok nőstényeinél a peteérés ideje és a párzási igény egy időre esik. A nők 40 %-a nem 28

Next

/
Thumbnails
Contents