Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“

kiélése mindannyiunk hivatása. Ennek a kérdésnek a megoldása nem kérdés, hanem életünk egyetlen nagy gyakorlati feladata. Ha jól sikerült megoldanunk, a szakemberek próbálhatják majd elméletileg is megfogalmazni, hogyan csináltuk. A mi feladatunk nem az, hogy elméletet gyártsunk, hanem hogy gyermekeink rólunk olvashassák le a gyakorlatot.

Az evangélium: jó hír; jó hír és megváltás a nemiség számára is. A szere- tetbe-érés útja szükségképpen a nemiségen át vezet minden férfi és nő, világi és szerzetes számára egyaránt. Ezen az úton nem áthaladnia kell, hanem ezt az utat kell járnia csecsemő, gyerek és serdülő koron át az érett korig és azon túl is a sírig. „Qui fait l’ange, fait la béte“ mondja Pascal: aki angyalként akar viselkedni, állatian ostobán fog viselkedni. Testiségünk szeretetbe-emelése: a személlyé válás is a keresztény kiérés egyetlen útja.

Pascal segítségével eléggé világossá tettük, hogy testben élő személyekről kívánunk beszélni és nem olyanokról, akik úgy próbálnak élni, mintha testük nem volna; vagy testiségüket szükséges kölöncként hordják, és nem Isten drága ajándékaként élik meg. E bevezetéshez csak azt tesszük hozzá, hogy a keresztény embertan kulcsfogalmát a személyfogalomban és a személyek közötti viszonyban látjuk. Mi az, hogy ember? Mi az, hogy személyi méltóság? Mi az, hogy az egész embert szeretni, testi, társadalmi, szellemi és isteni értékekre irányuló teljes valóságában?

Az ember élő egész, bármit tesz, emberségének mind a négy rétege (helyesebben dimenziója) együtt játszik. Aquinói Tamás kifejezése szerint „nem az értelem gondolkozik, hanem az ember“. Nem bírunk gondolkozni képek nélkül, hat gondolatunkra a környezet, a másokkal való kapcsolat, lelkiismeretünk állapota és állásfoglalásai. Ha a négy „réteget“, a négy dimenzió együttes sodrását próbáljuk részeire bontani, az csak azért történik, hogy jobban szemügyre ve- hessük az egészben való szerepüket. Az ember-személy négy „rétege“ a valóságban jobban átjárja egymást, mint a testben a vérerek, idegek, vagy a szimfonikus zenekarban a hangszerek egymásra hatása. Az egész-séget keressük a szétesés, a diszintegrálódás helyett. Márpedig az ember nem egész (főleg nem személyi kapcsolataiban), nem bír szerető és felelős emberségre eljutni emberen túli transzcendens kapcsolatok nélkül. Ezért témánkkal kapcsolatban erről is kell szólnunk.

Miután körvonalaztam, hogy miről szeretnék beszélni, most pár szóval azt próbálom elmondani, miért kívánok erről beszélni? Mert rettentő szükségét érzem, hogy ezeket a kérdéseket keresztény, azaz krisztusi megvilágításba helyezzük.

Nem tudunk elfogulatlanul, szépen beszélni a nemiségről. A tabu és képrombolás, a botránkozó tiltás és hangoskodó szexuális revolúció között ki beszél a szerető felelősségben való kiérésről: hogyan lehetünk szerető emberek, hogyan érik ki a szexualitás krisztusi nagykorúságra; mib'en áll az evangélium jóhíre, a szexualitás megváltása és örömteli kibontása? És mi köze van ennek a kereszt jó híréhez?

26