Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Zichy Aladár: A modern élet hajszájáról
A hajsza többarcú Az élet egy, és ezért a két alapvető szerep — a felelősségvállalás és az alkotás — összefonódik, összekeveredik ugyanakkor más nagyon fontos mozgatóerővel is (pl. a szenvedélyek), amelyeket itt nem emeltünk ki, mert kevésbé jellegzetesek a férfiévekre. Mint fönt tárgyaltuk, ezt a két vonást azonban jellemző, időtlen rugóknak tekinthetjük, a mindenkori felnőtt ember örök feladatának, örök lehetőségének és egyben örök terhének is. Ez az örök színjáték. Végleges formát a felelősségvállalás és a termelés/teremtés/alkotás aztán a kor általános adottságainak színpadán ölt. Az alapvető erők megnyilvánulása, ennek formája és intenzitása nagyban a körülményektől függ. Alkotó szabadság nélkül például nehéz alkotni. Közösség nélkül nehéz másokért felelősséget vállalni. A sivatagban aligha érdemes fát ültetni. A behatások több rendbe tartoznak. Egyrészt az ember viszonya a természethez, másrészt a közösségi rend, tehát az ember emberhez való viszonya, továbbá az ember—szellem viszony, azaz a szellemi légkör, a felfogás, a hit, a szellemi áramlatok befolyásolják messzemenően, sőt határozzák meg az élet feladatait és az élet folyamát. Amikor a modern élet hajszájáról beszélünk, akkor az ember—természet, az ember—ember és az ember—szellem kategorizációban egy bizonyos jellegű sablon-helyzetre gondolunk. S ténylegesen ezzel is állunk szemben. A természet energiáinak bevetése, gépek által való kihasználása eddig ismeretlen anyagi lehetőségeket teremtett. Ami közösségi életünket illeti, talán különböző társadalmi rendben, de mindenhol fizikai közelségben, egymással érintkezésben, információs rendszerek által szoros kapcsolatban és egymásra utalva élünk. Szellemi kiképzésünk sokszor egyoldalú, de kifejezetten intenzív és bonyolult, időben sokkal hosszabb, mint valaha. Nem az erő, nem a birtok, hanem a tudás, az információ bevetése az érvényesülés általános eszköze. Ez az az időleges színpad, a modern kor színpada, amelyen a fönt említett örök színjáték lejátszódik. Az időtlen feladatok a jelenlegi körülmények feltételei között várnak a javakorabeli emberre. A kérdés most az, milyen irányban hatnak ezek az újkori adottságok? Az ember—természet viszonyban a természet igába hajtása a mértékadó. Az ebből sok helyen következő anyagi bőség túlzott fogyasztásra ingerel. A fogyasztót szinte a választás kínja gyötri. Pedig a fogyasztáshoz szükséges pénz megszerzése sem gyerekjáték. A munka ütemét általában gépek diktálják, éjszakai műszak, végletes körülmények között végzett szolgálat (mint például a családtól való távoliét) a természetes életmódról való lemondásra kényszerítik az embert. Az előmenetel a legtöbb esetben specializálódást követel; következménye testi vagy szellemi vagy mindkét vonalon egyoldalú megterhelés. A közösségi viszonyban a fizikai közelség, a szociális érintkezés sokrétűsége és nagyarányú függőség (bár más értelemben a személyes önállóság eddig ismeretlen lehetőségével párosulva) jellemzi korunkat. Mint anyagi téren is, a 21
