Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A modern élet hajszájáról

nagy előnyök nagy hátrányokkal párosulnak. A közösségi életben az egyén sok szerepet vállalhat, s a több szerep több megelégedést hozhat, ugyanakkor több terhet jelent. Szellemi életünkben valószínűleg az emberre ható információözön játssza a legfontosabb szerepet. A mérhetetlen ismeretanyag fölvétele, kiválogatása, kiértékelése és esetleges fölhasználása hatalmas lehetőség, de ugyanakkor rengeteg energiát fogyaszt.

A modern élet a kibontakozáshoz sok előnyt is nyújt. Mi az egyik-másik fontos negatívumot ragadtuk ki, hiszen ezek magyarázzák meg a hajszát, a túlzott feszültséget, az időhiányt, az idegességet, a bizonytalanságot, a kimerültséget, esetleg kétségbeesést, a nemzetközileg sokat emlegetett „sztresszt". Ezek a tényezők magyarázzák meg, hogy a felelősségvállalás és az alkotás ősi feladatai mért veszik annyira igénybe a mi időnkben a javakorabelit. A felelősségvállalás a függőségben értelmét veszíti. Az alkotás egy beláthatatlan, érthetetlen gépezetben, amelynek az ember csak névtelen része, hálátlan feladat. Az állandó változás zavaró, a fogyasztás, kényelmesség állandóan csábító lehetősége megtévesztő, tunyává tevő, az egyoldalú megterhelés lélekölő (vagy testsorvasztó). A szellemibb foglalkozások intellektuális izgalma még éjjel is bitorolja a lelket — egy menedzsernek például még a szabadidőben is nehéz kikapcsolódnia —, ideje pedig nyugodtabb, békésebb, okosabb dologra mindemellett senkinek sem marad. A kor felnőtt emberének betegsége a nyugtalanság, az elégedetlenség. Tulajdonképp innen is indultunk ki, csak most már többet tudunk.

Nem Idegcslllapítő, hanem hathatós stratégia kell

Ha a hajsza, mint ahogy a fönti, erősen leegyszerűsített fejtegetéssel érzékeltettük, más, mint csupán idő- és energiahiány, akkor a hajszára a megoldás nem a bevetett idő vagy az erőfeszítés megduplázása — ami egyébként sem lenne egyszerű dolog, hiszen az ember ereje korlátozott, és a napnak is csak 24 órája van.

Az az állapot, ami után tulajdonképp törekszünk, egy bizonyos kiegyensúlyozottság — feledjük egyelőre a tudós kutatók, művészek lázát, a szentek permanens nyugtalanságát! — amire valójában, már itt hangsúlyozzuk, az egyéni adottságoknak megfelelően csak egyéni recept van. Ez a recept többek között a következő hozzávalók gondos keveréke: kontempláció (amire például manapság a legtöbb ember életében nincsen hely) — akció; egyéni tevékenység — összmunka; monoton — kreatív elfoglaltság; önmegtagadás — kielégülés; komolyság — vígság, és így tovább; szellemi, érzelmi, lelki, testi ellentétek összehozása. A sokoldalúság segít, a sokfajta behatás valahogyan egészséges.

De milyen recept szerint válogassuk a behatásokat, milyen terv szerint rendezzük programunkat?

A problémát megközelítően is csak az tudja megoldani, aki megtalálja a célok és a rendelkezésre álló eszközök helyes kombinációját, aki személy szerint kidolgoz egy új, alkatra szabott stratégiát. Keresni kell a kulcsot! — Ebben segít a vallás.

22