Szolgálat 52. (1981)
Eszmék és események - A kenyérszaporítás a pusztában (Farkasfalvy Dénes)
nek eleséget ad a pusztában, szimbólumot állít annak, ami az eukarisztia értelme, annak, hogy végső soron önmagát akarja kiosztani a világnak, mint élő kenyeret, amely a milliók éhségét — lelki éhségét — csillapítja. Ha magunk is azok közé tartozunk, akik „éhezzük és szomjazzuk az igazságot“ (Mt 5,6), akkor úgy közeledünk a szöveghez, mint amiben mélyebb értelmek rejlenek. Ebben az elmélkedésben ilyen hozzáállással keressük a mélyebb — szavakban csak jelzett, de teljesen ki nem mondott — valóságok megértését. „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget..(34. v.) Kenyérrel él az ember: látunk tömérdek népet munkába merülve és kimerülve, mert kenyeret keresnek. Ahol a földi kenyér ígérete felmerül, összegyülekeznek: az éhség hajtja őket. De nemcsak kenyérrel él az ember, — hanem sikerrel, élvezettel, megbecsüléssel, társadalmi érvényesüléssel, az emberi szívet dagasztó vágyak százféle kielégítésével. És mégis, mindenfelől embertömegek indulnak, hogy a földi eledeleken és kielégüléseken túl — sőt azok rovására — keressék az Isten szavát. „Nemcsak kenyéren él az ember, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik“ (Mt 4,4). A tömeg elindult Jézus után: a tó partján körbe kerülve próbálják elérni azt a helyet, ahová tanítványaival visszavonulni készül. Keresik a szót, ami az Isten szájából közéjük hullott. Értik-e, érzik-e, hogy azt az Igét keresik, aki az Atya minden gondolatának foglalataként közéjük testesült? „Megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak mint a pásztor nélküli juhok.. (34. v.) Emberi tömeg a tó partján — emberi tömegek világvárosokban — emberi tömegek az üzletekben, a sporteseményeken, a szórakozóhelyeken, a televízió igézetében, milliós példányú kiadványokkal, csip-csup füzetekkel, regényekkel a kezükben, a pszihiáterek várószobáiban, az orvosi rendelőkben, a kórházakban — mindenütt a tömegek... Pásztor nélkül sereglő juhok: hol erre, hol arra sereglenek. „A vidék elhagyatott és már késő van ..(35. v.) A tanítványok okosságát ki vonhatná kétségbe? A tömegek kielégítése nehéz, de mindent meg kell próbálni, szervezéssel és előrelátással. A lehetetlent is meg kell próbálni. így teszünk mi is, ma is. És azt gondoljuk, hogy az emberi lelkek táplálása is adminisztratív okosság kérdése csak. „A zsidók csodajeleket, a pogányok bölcsességet keresnek“ (1Kor 1,22). így Jézus tanítványai is oly gyakran csak csodát emlegetnek és bizonygatnak, vagy a bölcsességüket fektetik rendszerbe. „Ti adjatok nekik enni!“ (37. v.) Nyílt kihívás ez: mutassátok meg, hogy képesek vagytok-e táplálni őket! Itt kell rádöbbennünk: ha minden kincsünket összeszedve és minden erőnkkel 75
