Szolgálat 52. (1981)

Eszmék és események - A kenyérszaporítás a pusztában (Farkasfalvy Dénes)

igyekezve az emberek lelki éhségét akarnánk kielégíteni, akkor is csődöt val- lanánk.

„Hány kenyeretek van?“ (38. v.)

Ez az igazság perce, nézzünk szembe avval, hogy erőtlenek vagyunk. Amink van (tudásunk, bölcsességünk, jóságunk, nagylelkűségünk) mind kevés. Mégis, Jézus a mi kincseinket akarja megáldani és kiosztani. Nem teremti az ételt, nem szünteti meg az éhséget csodával, hanem azt a keveset, amink van, teszi bőségessé.

„Vette az öt kenyeret és a két halat..(41. v.)

Ez az eukarisztia csodája: kis árpakenyér-életem ott pihen a Jézus tenyerén. Egy része talán keletien, más része ízetlen, kérge kemény, talán kissé sület- len, vagy éppen megégett a kemencében. És főképp mennyire kevés. Mi ez ennyinek?

„Föltekintett az égre és hálát adott.“ (41. v.)

Hálát ezért a kenyérért? Jézus ad hálát azért, amim van, ami vagyok, ezért a nyomorúságos cipóért, ezekért a keservesen kihorgászott halakért. Nem kellene-e nekem is ehhez a hálaadáshoz csatlakoznom, eukarisztiás módon: „mindig és mindenütt“? Az a kéz, ami tart, kész, hogy keresztre szögezzék, az a szív, ami értem hálát ad, kész, hogy megnyíljon, meghasadjon és vérét ontsa. Mi mást tehetek én, mint hogy kis kenyér-életemet odaadjam, osszam, ételül tegyem mások testi-lelki javára?

„És ettek mindnyájan .. (42. v.)

Kenyérnek kell lennem, kiosztott kenyérnek, mindenki javára: nemcsak ennek és annak, nemcsak különcködve és kizárólagosan, hanem mindenkinek. Ha hálaadással elfogadom azt a keveset, ami vagyok és amim van, jóízű táplálék lehet az én életem is az Isten közössége számára. Akkor az a kevés nemcsak elég, de túláradóan bőséges lesz. Úgy járunk mi is, mint a tanítványok: a csodára csak a végén döbbenünk rá. Ez a Jézusnak adott és Jézus által továbbadott kenyér csodásán szaporodik: minél többet adunk belőle, annál több lesz. Az adás nem osztja, hanem sokasítja, akkor gyarapszik, amikor másokévá válik, akkor gazdagodik, amikor gazdagít.

Kenyér-életünk a tömegek forgatagában igénytelen egyszerűségben húzódik meg. Jézus is ezt az életformát választotta: a názáreti megtestesülésben, a betlehemi születésben, az ácsmester munkásságában, egy júdeai kínhalál provinciális botrányában — a világ tájain szétszórt tabernákulumok homályában. Mégis mennyi éhező lélek talál nála eledelre! Jézus tanítványa ezt az életformát választja, ezt szereti, ezt dolgozza ki a maga környezetében.

Farkasfalvy Dénes

76